Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére
megbontására irányuló himmleri kísérletezések mikorra változtak át önmentési akciókká, melyeknek kedvező kimenetelében egyedül a retorzióktól rettegő Himmler reménykedett. Történelmi tény, hogy 1944 júniusában, a sikeres Weiss Manfréd művelet alapján, Himmler megbízást adott Bechernek, a jó megjelenésű, sima modorú, tárgyalóképes és a korrektség látszatával fellépő fiatal kereskedőből látványos SS karrier befutása után alezredessé előléptetett bizalmasának, hogy folytassa a Kasztner csoport útján beindult tárgyalásokat a „világzsidóságot" képviselő Jointtal és a nemzetközi zsidó-cionista szervezetek megbízottaival. Becher talán azzal férkőzhetett be a bajor királyi udvarban nevelkedett Himmler kegyeibe, hogy neki címzett jelentéseiben főnökét a királyi kancellária által használt hangzatos titulusokkal illette. A nyugati szövetségesekkel való kapcsolattartás aduját Himmlerék részéről az 1944 késő őszéig a szervezett deportálásoktól megmenekült budapesti maradék zsidóság sorsa képezte. Himmler úgy vélte, hogy a legyilkolt többmilliónyi zsidó és más ártatlanul elpusztított ember életért a felelősségrevonást elkerülheti, ha megakadályozza a budapesti zsidóság deportálását, majd legyilkolását. A magyar zsidóság sorsának aduként történő felhasználására irányuló SS próbálkozásokkal egyidőben, majd azt követően, más irányban és vonatkozásokban is történtek kapcsolat-felvételi kísérletek. A svájci helyszín fontossága elhalványult a harcok közeledése miatt. Ezért főleg Svédországon keresztül folytatódott a nyugati szövetségesek megdolgozása. E folyamatba beletartozott a sikertelen Hitler ellenes merénylet egyes résztvevőinek Himmler által tervezett, de nem realizálódott felhasználása, levelezés Hillel Storchal, a Zsidó Világkongresszus svédországi szervezetének vezetőjével, a Wallenberg család, a „svéd Rotschildok" fejének, Jakob Wallenbergnek, az egyik legnagyobb svéd pénzintézet, az Enskjilda Bank elnökének közvetítő tevékenységre történő rábírása német cégek részvénypakettjeinek átjátszási ígéretével, Himmler berlini tárgyalása Norbert Masur gyárossal, a Zsidó Világkongresszus svédországi elnökségének tagjával, megállapodása Jean-Maria Musy volt svájci elnökkel 1200, a Theresienstadt-i „minta" gettóban őrzött zsidónak Svájcba történő kiutazásáról, ami Musynak Himmlerhez intézett levele szerint a „nagyobb ügyben" tartandó tárgyalások előkészítő aktusának tekinthető s többízbeni találkozása gróf Folke Bernadotte-val, a svéd király unokaöccsével, a Svéd Vöröskereszt képviselőjével, amelyek a skandináv állampolgárságú foglyok és zsidók szabadon bocsátásának témakörével indultak s Himmlernek 86
