Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére
gedélye. Az útközben történt illegális felszállókkal együtt az utasok száma 1684 főre emelkedett. A megnövekedett csoport azonban Svájc helyett Bergen-Belsenbe érkezett, ahol az SS külön táborba őrizte őket. Első csoportjuk 1944 augusztusában, a zöm 1944 novemberében utazhatott ki Svájcba. Kasztneréknek az SS-el létrejött megállapodásai következtében a deportálások leállításáig összességében 23 ezer üldözöttet sikerült megmenteni. Az Auschwitzba deportált 416-437 ezernyi vidéki és pestkörnyéki magyar zsidót, megérkezésüket követően az SS orvosok szelektálták. Munkára fogható 20-30%uk kiemelését követően a többieket azonnal gázkamrákba vitték. 123 1944. június 25-én a szövetségesek által felszabadított Rómából a pápa Horthyhoz fordult a deportálások leállítása céljából. A következő napon Roosevelt amerikai elnök, a svéd király június 30-án kereste meg a kormányzót hasonló kéréssel. Közbenjárás történt a svéd és a nemzetközi vöröskereszt részéről is. A WRB Svájcban tett ajánlatot a gettókban és gyűjtőtáborokban lévő zsidók segélyezésére. Rooseveltnek a svájci követ által átadott ultimátumszerű felhívását nyomatékosította az amerikai légierő július 2-i nagyszabású bombatámadása Budapest ellen. Horthy július 7-én, a szövetségesek sikeres franciaországi partraszállása és a szovjet seregek folyamatos előretörése következtében alapvetően megváltozott háborús helyzet közepette, megtiltotta a zsidók további kiszállítását Németországba. Eichmann, Baky belügyi államtitkár csendőreinek közreműködésével, Horthy tilalma ellenére július 24-ig folytatta a deportálásokat a vidéki internáló táborokból. Egyes visszaemlékezések szerint a deportálások átmenetileg akkor szűntek meg, amikor július végén, mái* a svájci kapcsolatfelvételre készülő Himmler, az SS biztonsági szolgálata, az SD budapesti megbízottja, Klages őrnagy útján tudatta embereivel, hogy „elviekben" hozzájárult a Horthy-féle deportálási tilalom hallgatólagos tudomásul vételéhez. A zsidókra történő nyomás fokozása céljából Eichmann és a himmleri taktikázást nem ismerő német külügyi vonalat képviselő Veesenmayer, folytatták a még megmaradt budapesti zsidók deportálásának előkészítését és augusztus folyamán több időpontot is kitűztek a fővárosi, az idemenekültekkel együtt negyedmilliósra becsült zsidó lakosság elszállítására. Az SS és a Waada közötti permanens tárgyalásokon ekkor közölte Becher Kasztnerral, hogy Himmler utasítása alapján, a zsidóknak a Német Birodalomból való kiengedésük fejében, személyenként 1000 dollárt kell fizetniük, mivel az Amerikai Egyesült Államok szintén azonos összeget követel meg a bevándorlóktól. Becher közölte, hogy számukra nem a pénz, hanem 79
