Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
Szálai Pál találkozása Raoul Wallenberggel
1944. december 26-án éjfélkor, amikor a legtöbb budapesti, együtt a bujkáló szökevényekkel és üldözöttekkel földalatti óvóhelyeken húzta meg magát a szakadatlan ágyúzás és akna-belövések, a bombázások és repülőgépes alacsony-támadások pusztításai elől védelmet keresve, akkor Szálai, Szabó és dr. Fleischmann kíséretében, svéd követségi és rendőrségi autókon a Központi Városházáról a Gellért-hegy déli lejtőjén fekvő, Gyopár utcai követségi épülethez hajtatott. „Amikor az emeleti helyiség felé haladtam, a lépcsőkön gyertyákkal világító üldözöttek álltak. Nagy várakozással tekintettek érkezésemhez, mert mint később megtudtam, Wallenberg már be akarta fejezni működését. Ekkor jöttem én. Az első tárgyaláson jelen volt a talán Wallenberggel egyidős Berg követségi attasé is. A tolmács dr. Fleischmann Ottó volt. Wallenberg kérésére elmondtam rövid életrajzomat, amit azzal fejeztem be, hogy ezentúl ne úgy tárgyaljon valami, mint hivatalos közeggel, hanem mint baráttal. És ekkor ő barátságába fogadott. Mondtam Wallenbergnek, hogy az esetleges nyilas incidenseket, elhurcolásokat azonnal közölje velem, hogy segíteni tudjak. Én Wallenbergnél két évvel voltam fiatalabb és az életkorunk is megkönnyítette és könnyebbé tette a megbeszéléseket." Wallenberg néhány órával a hajnalban sikeresen befejeződött első találkozást követően felkereste Szálait „hivatali" helyiségében" a városháza pincéjében. Perlasca, az internálásból szabadult trieszti olasz kereskedőből spanyol ügyvivővé saját magát kinevező „olasz Wallenberg" naplója kitűnően vázolja fel az 1944 december végi városházán uralkodó állapotokat: „1944. december 28. Csütörtök... Megtudtam, hogy a rendőrség főhadiszállása a Városháza alagsorában van. Itt találkoztam Sédey Gyulával. Rám jó benyomást tett. Azt mondta, el van keseredve a főváros és az emberek szenvedése miatt... Elmondta, nincs elég embere, hogy rendet teremtsen. Megemlítettem, hogy legalább 2000 rendőrt láttam itt az épületben... de azt válaszolta, semmit sem érne velük, ha szétosztaná őket a városban. Itt együtt tartja őket, hogy a legrosszabbat elkerülje." 4 Szálai, mint ezt a Sédey ellen 1951ben kezdődött bírósági tárgyaláson a védelem oldaláról tett tanúvallomásában előadta, a városházi óvóhelyen és később a Várban is mindvégig Sédey mellett tartózkodott. Az őt felkereső és Sédeyvel is megbeszélést folytató Wallenberg ennek folytán láthatta, hogy Szálai mellett reális erőtényezőként a rendőrség s annak főkapitánya sorakozott fel, és hogy van a lehetősége a nyilasok „törvénytelen" akcióinak rendőri erővel történő megakadályozására is. E második találkozásukon Wallenberg már jóval oldottabban és nyíltabban beszélt Szálaival. Megnevezte segítőtársait is, kérve Szálait fogadja őket és lehető43