Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

Az előző bekezdésben említettek előrebocsátása, úgyszintén a Szálai Pált életmentőjének és épezért saját előadása szerint (1948. június 21-iki tárgyalási jegyzőköny) önmagát Szálaival szemben nem elfogulatlannak tekintő Stöckler Lajos hitközségi elnök tanúvallomásának, az utóbbi elnöktársa dr. Domonkos Miksa által aláirt hitközségi nyilatkozatnak (jelen ügy irataihoz a.) alatt csatolva), az 1945. április 9-én nyilván jogosulatlanul a budapesti svéd követség papirosán, tehát első, felületes megtekintésre a hivatalosság látszatával irt dr. Fleischmann Ottó-féle privát-nyilatkozatnak (jelen ügy irataihoz b.) alatt csatolva, azonban az abban emiitett 1945. február 15-iki első nyilatkozatot Szálai Pál a bizottság előtt fel nem mutatta és be nem csatolta) egymással s a Lévai Jenő „Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről", továbbá „Szürke könyv" és „Fehér könyv", valamint „A pesti gettó története" és „Zsidósors Magyarországon" c. könyvei adataival egybevetése és alapos mérlegelése után az igazolóbizottság a jelen indokolásban fent I. és II. alatt felsoroltak kiegészítéséül még a következő tényeket állapította meg: a.) A nyilasok bosszúból azért, mert a semleges államok nem ismerték el a Szálasi-rezsimet, 1945. január 5-én kora reggel megkezdték a védett házak kiürítését és a védetteknek az ú. n. zárt gettóba s nem védettekkel való össze- és átköltöztetését, így történt, hogy 1945. január 8-án a svéd követség Üllői ut 2-4. sz. alatti óvóhelyéről Stockier Lajost és családjával együtt mintegy 160 védettet — köztük számos követségi alkalmazottat és ezek családtagjait — elhurcolták a nyilasok. Előbb a Mária-Terézia kaszárnyába, onnan pedig a Ferenc körúti pártházba vitték és itt mindennemű arany- és egyéb értékeiktől, valamint pénzüktől teljesen kifosztották őket. „Nem vittek el semmit és nem fosztottak ki senkit: siessetek vissza a védett házba" kiáltással ért ekkor oda és két riadóautón az Üllői ut 2-4. sz. alá őket — de természetesen kifosztottan és így értékeik visszajuttatása nélkül — visszakisértette Szálai Pál. ,,Nem vettek el semmi, csak sietni-sietni, vissza sem nézni" ezt hajtogatta, miként Weisz Sámuelné 1948. június 21-iki tanúvallomásában előadta, Szálai útközben is. A bizottság tagjainak kételyei voltak, hogy a védetteknek ezen kiváltságos csoportjában közönséges proletárok is voltak: mire Szálai Pál ezt a magát varrónőnek mondó és nem is munkásszerűen, hanem választékosan öltözött Weisz Sámuelnél állította elő, kinek eskü alatti tanúkihallgatásakor kitűnt, hogy anyósa a jómódúnak ismert és menlevelek szerzésében is jártas dr. Hegedűs Pál ügyvédnek. Tény, hogy január 8-iki fosztogatáskor a nyilasok által elrabolt értékeket a Ferenc körúti helyszínére érkezett Szálai Pál az ő 219