Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

visszavonulása rendetlen futás jellegét ölti. A szovjet páncélos sereg elővédje ugyanakkor és az ezt követő napokban eléri Gyálipusztát és Kispest határánál 13 kilométerre közeliti meg Budapestet, sőt néhány tank a fővárosban, az Üllői útra is bejut. December 8-án kezdődik meg Budapestnek az oroszok által való rendszeres ostroma. December 11-én a szovjet csapatok elfoglalják Vác városát és a magyar kormány sietve elhagyja Budapestet; ezzel megkezdődött az utolsó felvonás. Ily körülmények között 1944. november-decemberében s méginkább 1945. január 8-ikán a pesti oldal felszabadulását megelőzően 9 nappal és január 15-én, amikor már csak egy nap választott el az egyik és két nap a másik pesti gettó felszabadulásától: ezidőben (1944. nov.-dec. és 1945. január) már a Szálasi által német óhajra reaktivált Szálai Pálnak is feltétlenül tisztában kellett lennie azzal, hogy Szálasi uralma még csak rövid ideig tartó pünkösdi királyság és a csupán ideig-óráig tartható tiszavirágéletű nyilasuralmat immár hamarosan a leveretése és a számonkérő felelősségrevonás fogja felváltani. Érthető tehát, hogy 1944. novemberében és méginkább december utolsó harmadában s alig néhány nappal a felszabadulás előtt 1944. január 8. és 12-ike körül és január 15-én, amikor már a gettókat is úgyszólván csak órák választották el a dicsőséges szovjethadsereg által történt megmentő felszabadulásuktól: Szálai Pál mindent elkövetett, hogy a felelősségrevonás immár közeli bekövetkeztekor néhány jó pontot is tudjon felmutatni. Ámde Szálai Pál még az expiálásra irányuló ezen késői (1944. nov.-dec. és 1945. január) tevékenységében is különbséget tett egyszerű melós és valamely okból (társadalmi állás, külföldi követség által védettség stb.) kiváltságos üldözöttek között. így az 1948. június 21-iki igazolási tárgyaláson eskü alatt kihallgatott Radványi Imre tanúvallomása szerint Szálai Pál a házban (VIII., Rákóczi út 55.) lakó egyszerű, szegényebb zsidószármazású személyeken, tanúsítványosokon egyáltalán nem segített, ellenben az ottlakó ezredesözvegynek megmagyarázta, hogy visszamehet a házba. Hogy az egyszerű kisembereket nem segíteni, hanem inkább megfélemlítéssel sakkbantartani igyekezett, erre mutat az a körülmény, hogy a felszabadulás előtti napokban valamilyen alakban (1. az inkább objektív Radványi Imrének és a Szálaihoz fűződő baráti múltjánál fogva kevésbbé objektiv Perjési Ferencnek a június 21-iki jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásait) jónak látta pont a lépcsőházban, hogy tehát a jövő-menők meghallgassák s így pánikkeltésre alkalmas módon szóvátenni a Sztálin haláláról azidőben kolportált hírt. 216