Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

3.4. Négy egykori üldözött nyilatkozata Szálai Pál tevékenységéről 1948 június 21-október 4. Nyilatkozat Alulirott Dr. Kemény Gábor rendőrvezérőrnagy neje bűntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem és igazolom a következőket: Szálai Pállal a nyilaskeresztes pártnak a budapesti főkapitánysághoz kirendelt összekötő tisztjével 1944 év november havában ismerkedtem meg. Ez alkalommal hozzá kellett fordulnom, mert ő volt illetékes arra, hogy felterjessze azt a kérvényt, amit férjem kiszabadítása érdekében adtam be. Férjemet ugyanis 1944 novemberében az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt a vezérkari főnök külön bírósága letartoztatta és azóta is a Margit-körúti fogházban, majd Sopronkőhidán fogva tartotta. Ebben az ügyben Szálai Pál önzetlenül a legteljesebb mértékben segítségemre volt és kérvényemet jóindulatú pártoló véleménnyel terjesztette följebb. — Ezenkívül számomra szabadmozgási engedélyt állított ki ami nélkül abban az időben lehetetlen lett volna mozognom — és miután magán személyeknek tilos volt a foglyok részére pénzt feladni, Szálai Pál gondoskodott arról is, hogy a férjemnek szánt pénz mégis feladható legyen és azt a pénzt férjem tényleg ilymódon tudta megkapni még az ostrom bekövetkezése előtt. Mindezekből a tényekből és Szálai Pál egész viselkedéséből azt a meggyőződést merítettem, hogy nevezett hivatalos megbízatását arra használta fel, hogy az üldözötteken segítsen és ezzel az emberséges működésével szabotálta a nyilaskeresztes párt terveit. Ezt annál is inkább értékelem, mert abban az időben ő volt az egyedüli, aki ez ügyben segítségemre mert lenni és aki őszinte emberi részvéttel hallgatta meg kérelmemet. Tudomásom van arról is, hogy Szálai Pál férjem kiszabadítása érdekében — más okok miatt nem sikerült — kifejtett segítsége miatt a főkapitányság akkori vezetője részéről súlyos vádaknak volt kitéve, amelyek szabadságát, sőt életét is veszélyeztették. Mindezeket a tényeket bárhói és bármikor hajlandó vagyok szóval is előadni és azokat szükség esetén esküvel is megerősíteni. Budapest, 1948. június hó 21. Kemény Gáborné s. k. 211