Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

értesítette a vádlottat, hogy az Üllői út 4. számú védett háznak a lakóit a nyilasok elhurcolták. A vádlott egy rendőrautó személyzetével nyomban kivonult és az elhurcoltakat sértetlenül visszaszállítatta a házba. Ez alkalommal vádlott közben járása folytán 164 ember menekült meg, közöttük Stöckler Lajos tanú, kilenctagú családjával együtt. A budapesti Svájci Követség titkára Zürcher Péter 1945. év januárjában tárgyalásokat folytatott a vádlottal, azért, hogy a svájci védett házakban lakók gettóba való szállítását megakadályozzák. Ez alkalommal a vádlott kifejezetten exponálta magát a zsidókért. Az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy január 8-át, vagy 9-ét követő időben a svájci védettség alatt álló házakból további elszállítás nem történt, s a védőlevelek minőségét egészen a felszabadításig nem vizsgálták. Az így megmenekült emberek száma körülbelül tízezerre tehető. Egy másik alkalommal a vádlott huszonöt amerikai védettség alá eső zsidót szabadított ki. A belügyminiszter és a kormánybiztos határozott rendelkezése ellenére vádlott közreműködése folytán a budapesti gettó 1945. január 9-én két rendőrtiszt vezetésével 100 tagú rendőrségi őrszemélyzetet kapott, ennek következtében a budapesti gettó zsidósága nagyrészt megmenekült a tömeges mészárlás elől. Egy alkalommal a vádlott személyesen fegyverezett le egy kézigránátos katonát, aki a gettó kerítésén átmászott és gyilkolni akart. Egy másik alkalommal Domonkos Miksa tanú szobájában egy állig felfegyverzett katonát fegyverzett le, aki gyilkolni ment oda. A hozzáforduló zsidóknak a vádlott mindig készségesen állott rendelkezésükre és közbenjárásáért soha semmilyen ellenértéket nem fogadott el. A vádlott nevét általában úgy ismerték, hogy mindenkin segít. A hozzáforduló Rózsahegyi Kálmán tanú a vádlott közbenjárására menekült meg és mikor ezért köszönetet kapott, azt is elhárította azzal, hogy csak a kötelességét teljesítette. A vád és a védelem tekintetében a bíróság az iratok tartalmára hivatkozott. A vád tárgyává tett az a körülmény, hogy a vádlott irányitotta volna az Erzsébet körút 14-22. sz. alatti házak kiürítését, bebizonyítást egyáltalán nem nyert, s így nem volt megállapítható, hogy a vádlott katonai jellegű alakulatnak személyek és vagyontárgyak ellen elkövetett erőszakos cselekményéhez segítséget nyújtott. A vádlott azáltal, hogy a nyilas hatalom uralomrajutása után titkári, majd rendőri összekötő tiszti állást vállalt, a nyilas mozgalomnak a hatalom megtartásához segítséget nem nyújtott, mert a fenti tényállásból az tűnik ki, hogy minden cselekményével a nyilas hatalmat szaboltálta és az ellen dolgozott. 197