Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

Indokolás: A népügyészség vádat emelt Szálai Pál vádlott ellen a 81/1945. ME. sz. rend. 13. § 2. pontjába és a 13. § 3. pontjának 1. és 2. bekezdésébe ütköző háborús bűntett miatt azért, mert nevezett Budapesten 1944. október hó 16-án, mint a Nyilaskeresztes Párt központjában, mint az északi választókerületben munkarend vezetője tevékenykedett, irányította az Erzsébet körút 14-22. sz. alatti házaknak németek részére elrendelt kiürítését, mely cselekménynek — katonai jellegű alakulatoknak személyek és vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményében segítséget nyújtott, — továbbá Budapesten 1937 évben belépett az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Pártba. 1938. évben a Hungarista Párt pénztárnoka lett, majd 1939. évben -— naptárilag közelebbről meg nem határozható időpontban — a párt Budapest és környéke ifjúsági vezetőjévé nevezték ki. Ebben a minőségében élénk szervezőmunkát fejtett ki, így 1939 augusztusában monstre kirándulást vezetett Csillebércre. A vádirat további tényállításai szerint a vádlott a Szálasi kormány uralomra jutása idején Budapest főkerülethez titkárnak neveztetett ki, majd 1944. november 22-én pártértekezleten kijelölték összekötő tisztnek a nyilaskeresztes párt és a budapesti rendőrfőkapitányság között, mely minőségben Budapestnek az oroszok által történt felszabadításáig működött, mely cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzéséhez és megtartásához, valamint a hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas közigazgatásban fontos állást vállalt. A bizonyítási eljárás során kihallgatott dr. Fleischmann Ottó, Stöckler Lajos, Domonkos Miksa, Zürcher Péter, Szabó Károly, Rózsahegyi Kálmán és Hazai Lajos tanúk azonban a váddal ellentétben éppen azt igazolták, hogy a vádlott lélekben nem volt nyilas s jóformán neki köszönhetik nemcsak a maguk, de a Budapesten megmaradt zsidóság is az életét. Nevezett, mint a Nyilaskeresztes Párt és a budapesti rendőrfőkapitányság összekötő tisztje a legmegértőbb magatartást tanúsította az üldözöttekkel szemben s az ő érdeme, hogy a budapesti gettó zsidósága nagyrészt megmenekült a tömeges mészárlás elől, mert a belügyminiszter és a kormánybiztos rendelkezése ellenére is erős rendőrségi őrszemélyzetet rendeltetett ki a gettó védelmére. Mindezt — mint a tanúk vallják — teljesen önzetlenül a megértés és a szeretet által vezettetve. Ha forog is fenn tehát bűncselekmény a vádlott terhére, a tanúk által bizonyított és előbb részletezett ténykörülmények nevezett bűnösségének fokát annyira le194