Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

Gottstein, az SS rendőrség politikai osztályának vezetője, hivatkozva Hitler Adolfra, aki állítólag azt mondotta volna, hogy a budapesti gyűrűből egy zsidónak nem szabad élve kikerülni, akciót indított a gettók legyilkolására, úgyszintén a védett házakban lévők legyilkolására is. Ezt az akkor már távollevő Wallenberg úr hiányában közöltem Szabó Károllyal, aki összehozott a Harmincad utcai bank trezorjába menekült védettekkel, ahol Wohl és Hegedűs nevű urakkal tárgyaltam. Abban egyeztünk meg, hogy a párt vezetőségét küldessem át Budára, ami részben sikerült; csomagolás és egyéb tevékenységekkel voltak elfoglalva. Azonban az utolsó nap a gettó területére kirendelt rendőri erők vezetője jelentette nekem, hogy akció indult párt, német és rendőri részről, hogy a gettót legyilkolják. Felhívtam Schmidhuber német tábornokot, hogy tud-e arról, hogy az ő embereik a VII. ker. pártszervezet vezetésével le akarják gyilkolni a gettót. Német részről az akciót egy Mumi nevezetű százados, a párt részéről Lucska Vilmos vezette volna. A német tábornokban győzött a jobb belátás. Magához rendelte dr. Vájna Ernőt, a nyugatról ide küldött pártmegbizottat és Kubisi rendőr őrnagyot. Az én tiltakozásomra felelősségre vonta Lucska Vilmost és azonnal letartóztatta az egyik német katonát, aki az akcióban részt akart venni. Ezen cselekedetem volt egyedül alkalmas arra, hogy apák, anyák, gyermekek, testvérek hálával tartozzanak nekem. Hogy minden egyes személyt nem sikerült megmentenem, az nem én rajtam múlott, én csak egy személy voltam, aki mindenegyes ilyen cselekedetemmel, ismételten hangsúlyozom, túlléptem a hatáskörömet. Megmentettem az amerikai követség ügyészét, a Zsidó Tanács akkori vezetőjét 7 tagú családjával együtt, rendeletet Írattam alá, amivel a tanács vezetője teljhatalommal rendelkezett, bárki, aki a gettó területére illetéktelenül belép azonnal lelövendő az általam oda vezényelt rendőrök által. Rendőri erőket adattam a Palatínus házakhoz. Tehát a legválságosan időkben cselekedetekkel bebizonyítottam, hogy az esetleg rám róható párttevékenységet mindörökre lemostam. Budára Pest eleste előtt egy nappal mentem át Szabó Károly kérésére, hogy segítsek, amennyiben csak tudok az üldözötteken és az elesetteken. Budán a legnagyobb részt az Alagút óvóhelyén töltöttem. Február 15-én Pestre érkeztem, az Üllői úti svéd házban szálltam meg. 16-án Rónai Zoltán nevezetű úrral jelentkeztem a budapesti rendőrfőkapitány úrnál, akit nem találtam hivatali helységében, majd innen az Andrássy úti politikai osztályra jöttem, ahol önként jelentkeztem a helyzetem és tevékenységem tisztázása végett. 184