Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

Ezek után elhelyezkedtem az Unterreiner Jenő háziipari cégnél, ahol 1944 augusztus végéig, mint utazó tisztviselő szerepeltem, hol Erdélyben, hol Kárpátalján tartózkodtam. Eközben 1944. június 18-án Marosvásárhelyen megnősültem. Ezen idő közben semmiféle politikai ténykedést nem folytattam. Október 16-án berendeltek a Nyilaskeresztes Párt központjába és az Észak választókerület munkarend vezetőjének kineveztek. Itt a Ferenczy csendőr alezredes által a németek és a menekültek részére igénybevett házak kiürítésével bíztak meg. Az akkor kirabolt üldözött zsidóságnak segítettem a holmijait menteni az akkori lehetőségek között. Többek között három nappal előbb bejelentettem, hogy a ház ki lesz ürítve, azon célból, hogy ékszerüket, pénzüket és fontosabb értékeiket menthessék. (Erzsébet körút 14-22.) Október 15-én a csendőrök által elhurcolt zsidókat én magam vezettem el a Párt tilalma ellenére a központi raktárakba, hogy vegyék vissza, ami az övék. (Erzsébet körút 50-52.) Húztam, halasztottam a házak kiürítését, amit, megjegyzem, nem én végeztem, hanem a VII. ker. szervezet vezetője Bata János végeztetett. Később csupán adminisztrációs munkát végeztem, majd november 20-án a belügyminiszter utasítására kineveztek a rendőrség országos felügyelője és a budapesti rendőr-főkapitány mellé, mint pártösszekötőt. Napról-napra mindjobban meggyűlöltem az úgynevezett nemzeti szocialista eszmét. A kiábrándulás már 1942-ben megindult a lelkemben. Nagyban elősegítette Szabó Károly legjobb barátom, akinek a szavára igen sokat adtam. Sebesülten jött haza az orosz frontról és a mi propagandánkkal ellentétben óriási kultúráról beszélt, villany írógép, stb. Teljes lelki hasadás a rendőrségen következett be részemre, ahol reggelenként egy jelentést kaptam az előző napi bűnesetekről. Bozzay rendőrfőtanácsos úr, a bűnügyi osztály akkori vezetője kétségbe esve jött hozzám, hogy ezen törvényellenes ügyekben valamit tenni kell, mert az állapotok kétségbeejtők. Én mindenegyes esetben azonnal megadtam az engedélyt bármely párthelyiségben a nyomozás lefolytatására. Ettől kezdve minden gondolatom az volt, hogy az üldözötteken segítsek. Igyekeztem cselekedeteimmel bebizonyítani igazságos tevékenységemet. Mint ahogy fent a száraz tényállást írom, semmit el nem hallgatva, épen úgy mindaz igaz, amit itt papírra vetek. Életem állandó kockáztatásával minden törekvésem arra irányult, hogy a legszerencsétlenebb emberek, a budapesti üldözött zsidóság az eltervezett nagy tömegmészárlás elől megmeneküljön. 182