Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál egyéves fogsága az 1953/54. évi koncepciós zsidó-cionistaellenes vizsgálati eljárásban

A Szálai Pálról kialakított szerzői vélemény, amint ez a jelen tanulmány megállapításaiból a tisztelt olvasó előtt nem lehet kétséges, a népbírósági jogerős felmentő ítéletben, a NOT szabadlábra helyezését jóváhagyó végzésében és a népfőügyészségi revízióban foglalt pozitív értékeléssel egybehangzó. A forrásanyag hiányosságai, Szálai emigrációja, majd halála s az események óta lezajlott, több, mint fél évszázados időszakban érvényesülő történelemszemlélet miatt, ma már nem lehetséges Szálai cselekvésrugóinak, indítékainak és egyéniségének egyértelmű s hitelesen dokumentált ábrázolása. A történetírás, az események tényszerű és hiánytalan feltárása s lehető objektív bemutatása szempontjából, azonban talán nem is tekinthető feltétlenül szükségesnek a cselekvők lelki indítékainak vizsgálata és a részletekre kiterjedő felvázolása. Sokkal inkább az a fontos, hogy az események formálásában és alakításában szerephezjutott személyek, vagy csoportok cselekvéseinek, tetteinek kihatásait reálisan feltárja és bemutassa. Szálai Pál 1944/45 fordulóján megvalósított ténykedései e szemszögből vizsgálva, egyértelműen pozitívnak értékelendők. Az előzőekben kifejtett álláspont alátámasztására talán célszerű lehet e vonatkozásban a nürnbergi háborús bűnösök ügyében ítélkező nemzetközi törvényszék ítélethozatali szempontjaira hivatkozni. Az ún. Wilhelmstrasseperben, melyben a másodvonalbeli náci háborús bűnösöket vonták felelősségre, a jelen történetben is felbukkanó Schellenberg SS hírszerző tábornok ítéletének indokolásakor mondotta ki a bíróság a következőket: Schellenberg a háború utolsó éveiben a náci Harmadik Birodalom által elnyomottak és üldözöttek érdekében igen sokat tett. Nem lehet vitás, hogy tevékenységének eredményeként jelentősen és közvetlenül enyhült és javult az üldözöttek helyzete. A bíróság nem érzi hivatottnak magát annak eldöntésére, hogy Schellenberg ezen tettei jóakaratból, avagy a győzőknél szerezhető jó pontok elérésének igyekezetéből fakadtak. Abból a szempontból kiindulva, hogy Schellenberg intézkedései az üldözöttek sorsára feltétlenül kedvező kihatásúak voltak, a vádlott cselekvésének mozgató rugói érdektelenekés semmiféle jelentőséggel nem bírnak. A bíróság ezért nem is mulaszthatta el a vádlott mentőtevékenységének enyhítő körülményként történő figyelembevételét. Szálai Pál és a pesti gettók 1945 januári megmentésében közreműködő társainak tevékenysége Budapest zsidó lakossága nagyobb felének megmentése szempontjából, „feltétlenül kedvező kihatású" volt és cselekedeteiknek végső értékelésénél, bármilyen indíttatásból tették, ez a tényező tekintendő döntő jelentőségűnek. 153