Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Népbírósági felmentés, rendőrségi pótnyomozás és könyvkereskedői igazolási eljárás Szálai Pál ügyében (1945-1950)

hogy a gettó megmentése, bár Stöckler és társai megérdemelten kapták a kitün­tetést, nem egy ember műve volt, annyit, amennyit ők csináltak, valószínűleg min­den más zsidó közéleti férfiú is megtett. Szálai, miközben saját tevékenységének kivizsgálása öt éven át elhúzódott s csak 1949/50-ben zárult le véglegesen, az ellene folyamatban lévő különböző nyo­mozások és vizsgálati eljárások idegőrlő és kiábrándító kihatása, továbbá anyagi helyzetének jelentős rosszabbodása ellenére becsülettel kivette részét az 1945 után ártatlanul megvádoltak védelmében és feltáró tanúvallomásaival elősegítette az igazságszolgáltatást a bűnöket elkövetett személyek ellen. A rendőrségi vizsgála­tok során kiállt az igaztalanul megvádolt Gyulai Gyula rendőrszázados mellett, tájékoztatást adott a nyomozó hatóságoknak a pesti és budai nyilasvezetők, Nidosi Imre és Csiky Erich tevékenységéről, majd a Nidosi elleni vizsgálati eljárásban is segítette a nyomozókat a pontos tényállás rögzítésében. Amikor 1951-ben a szovjet fogságból hazatérő Sédey Gyula volt rendőrfőka­pitányt a budapesti megyei bíróság hírhedt Tutsek tanácsa elé állították, Stöcklerrel, Domonkossal és Szabó Károllyal együtt bátran kiállt Sédey mellett, hangoztatva, hogy az ő mentőtevékenysége csak azért járhatott eredménnyel, mert Sédey minden egyes általa kért esetben a szükséges rendőri karhatalmi erőt rendelkezésére bo­csátotta. A Sédey-ügyben tett vallomását a Tutsek tanács, amelynek egyik ülnöke a Szálai magatartását vizsgáló igazolóbizottság vele szemben elfogult elnökhelyettese volt, a következőképpen — a Sédey ellen hozott halálos ítéletbe foglalt — indokolással utasította el: ,,... a megyei bíróság nem találja megnyugtatónak Szálai Pál val­lomását, aki maga a vádlott mellett működő nyilas összekötő volt, s akit intrazigens nyilas magatartása miatt mái" a Horfhy-féle fasiszta bíróság is elítélt, s akit ugyan a népbíróság ezen nyilas magatartása miatt 1945-ben felmentett, figyelembe véve azonban a népbíróságnak és a Népbíróságok Országos Tanácsának egyes akkor működő tanácsainak tevékenységét és különösen azt, hogy a Szálai Pál ügyében hozott felmentés a népbíróságnak egy olyan tanácsa által történt, mely tanácsnak elnöke később éppen az ítélkezésben történt visszaélések miatt súlyos fegyházbün­tetést kapott, így a megyei bíróság ezen bizonyítástól nem várhat olyan eredményt, mely a bizonyított tényállással szemben az ítélkezést bármi tekintetben befolyá­solhatná." Sédeyt, bár halálos ítéletét a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette, a magyar vívók olimpiai sikere nyomán létrejött kedvező hangulatban s a vívóknak köz­146

Next

/
Oldalképek
Tartalom