Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Népbírósági felmentés, rendőrségi pótnyomozás és könyvkereskedői igazolási eljárás Szálai Pál ügyében (1945-1950)

Népbírósági felmentés, rendőrségi pótnyomozás és könyvkereskedői igazolási eljárás Szálai Pál ügyében (1945-1950) Szálai a hadifogság előli megszokásét követően nem kevésbé veszélyes körülmények között, 1945. február 14-én az áradó Duna jeges folyamán egy kis csónakkal átkelve Budáról Pestre, az Üllői út elején lévő svéd védettségű házba ment és ott töltötte el az éjszakát. A következő napon a Síp utcában felkereste Stöckler Lajost és Domonkos Miksát, akik felajánlották, hogy a helyzet konszolidálódásáig menedéket biztosítanak számára. Szálai azonban joghatályos bírói ítéletet látott szükségesnek titkosnak számító mentőtevékenysége elismeréséről. Stöcklerék tanácsára ezért Rónai Zoltán rendőrtiszt kíséretében önként jelentkezett a rendőrség politikai osztályánál, amely a később hírhedtté vált Péter Gábor vezetésével az Andrássy út 60. alatti egykori nyilasházban ütötte fel tanyáját. Első, saját maga által készített gépírásos vallomása 1945. február 17-én készült. Szálai ebben több mentőtanú nevét sorolta fel, közöttük Wallenberg nevét is, akinek a Vörös Hadsereg által történt elfogatásáról akkor még senki sem bírt tudomással.

237 Március 5-én, még mindig fogságban, de már a Mosonyi utcai toloncházban újból kihallgatták.

238 Április 17-én a Budapesti Népügyészség benyújtotta a Budapesti Népbírósághoz az ügyében összeállított vádiratot. " Május 30-án kezdte meg tárgyalását a népbíróság Szálai ügyének. Az elhangzott tanúvallomások alapján a bíróság Szálai szabadlábra helyezését rendelte el. Szálai szabadonbocsátása ellen a népügyész felfolyamodással élt, amit a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) június 21-én elutasított. 4I A NOT végzésének indokolásában a legelismerőbben foglalt állást Szálai Pál mentőtevékenységéről: ,,A bizonyítási eljárás során kihallgatott dr. Fleischmann Ottó, Stöckler Lajos, Domonkos Miksa, Zürcher Péter, Szabó Károly, Rózsahegyi Kálmán és Hazai Lajos tanúk azonban a váddal ellentétben épp azt igazolták, hogy a vádlott lélekben nem volt nyilas s jóformán neki köszönhetik nemcsak a maguk, de a Budapesten megmaradt zsidóság is az életét. Nevezett, mint a Nyilaskeresztes Párt és a Budapesti Rendőr-főkapitányság összekötő tisztje e legmegértőbb magatartást tanúsította az üldözöttekkel szemben s az ő érdeme, hogy a budapesti gettó zsidósága nagyrészt megmenekült a tömeges mészárlás elől, mert a belügyminiszter és a kormánybiztos rendelkezése ellenére is erős rendőrségi őrszemélyzetet rendeltetett ki a gettó védelmére. Mindezt, mint a tanúk vallják, 143