Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Epilógus

szabad beosztásában hagyni, hanem fegyverét leadva köteles munkás alakulatba belépni."

228 A hadosztály eseménynaplójának bejegyzései szerint viszont már január 21-én a budai Ganz gyár üzemi katonai parancsnokát utasították a nyilas párttagoknál lévő fegyverek átadására.

229 E későn történt intézkedések utórezdüléseiről Lulai Leó tartalékos csendőr százados rendőrségi vallomása is tájékoztat. Dr. Vájna Ernő őt szemelte ki a felállítandó nyilas őrzászlóalj parancsnokául, de Lulai, aki már 1944 nyárvégén tudatára jutott a háború elvesztésének következményeire s a deportáló Eerenczy alezredestől megválva, a Zsidó Tanáccsal és Wallenberggel, meg Mikó századossal működött együtt, a további harc értelmetlen voltáról beszélt a Krisztina kőrútnál gyülekeztetett nyilasoknak. Beszéde hatására — így vallotta Lulai — az amúgy sem lelkes sereg, hátrahagyva a rendelkezésükre bocsátott német fegyverzetet, elszéledt, ő meg illegalitásba vonult. ' A nyilasok vérengzései azonban Hindy hadtestparancsa és egyes katonai vezetők fellépése nyomán sem fejeződtek be. A várbeli nyilas parancsnokság saját elhatározásból, valamint német utasításra sorozatos kivégzéseket foganatosított és a budai nyilas pártházakban a harcok befejeződését követően végzett exhumálások is olyan áldozatokra vetettek fényt, akiket a Duna-part frontvonallá válása miatt már nem tudtak a folyam mentén megölve eltüntetni.

231 Pfeffer-Wildenbruch, a hitleri utasításokat szolgai engedelmességgel végrehajtó SS városparancsnok, az utolsó pillanatig s szó szerint csaknem az utolsó katonáig tartott ki helyőrségével a budai kerületekben. 1945. február első napjaiban a kicsinyre zsugorodott védősereg légi úton történő ellátása is lehetetlenné vált. Az élelemhiány miatt a katonaság, de még inkább a városrész polgári lakossága gyakorlatilag éhezett. Elfogyott a tüzérségi lőszer, az üzemanyaghiány miatt a még megmaradt páncélozott járművek mozgásképtelenné váltak és saját legénységük robbantotta fel őket. Pfeffer-Wildenbruch és vezérkara Pest feladása után, kapcsolódva Gille SS tábornok Varsó körzetéből Magyarországra átszállított páncélos elit hadtestének három nagyobb támadásához, melyek beharangozott célja Budapest felmentése volt, újból kitörését készítette elő. Az első kitörési terv a Dobogókő vonaláig előretört SS páncélosokkal való kapcsolatot Óbudán keresztül Pilisvörösvár irányába történő támadás útján teremtette volna meg, de Hitler nem engedélyezte a kitörést. A második kitörési terv a felmentést most már a székesfehérvári térségből északkelet felé megkísérlő SS páncélos hadosztályokkal Budaörs térségében irányozta elő, de Hitler, elutasítva a német nagyvezérkar főnökének Guderian tábornok támogató javaslatát, ezt sem engedélyezte. Katonai szakírók 138