Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A két pesti gettó megmentésének tényezőiről

A semleges országok diplomatái a nyilas puccsot követően egészen 1944. de­cember 20-áig a nyilas külügyminisztérium útján léptek fel a Szálasi kormány zsi­dóellenes rendelkezései ellen. Közös memorandumaikat a nyilas kormány nem­zetközi, de legalább az európai semleges országok diplomáciai elismertetésének megszerzését elérni kívánó külügyminisztérium, báró Kemény Gábor nyilas kül­ügyminiszter és kabinetfőnöke, az etiópiai négus volt testőre és Szálai egykori vádlott-társa, Bagosy Zoltán, formálisan és esetenként bizonyos mértékig támo­gatták. Elmenekülésüket követően a budapesti nyilas tomegbízottnál, dr. Vajna Ernőnél és a német katonai parancsnokságoknál igyekeztek biztosítékokat szerezni a gettók és más zsidó intézmények bántatlansága, a követségi épületek területen­kívüliségi jogának elismerése és tiszteletben tartása, meg a gyilkos nyilas különít­mények által elkövetett atrocitások ellen. A semleges országok követségeinek diplomáciai úton tett lépéseihez és gyakor­lati tettekben megnyilvánuló mentési akcióihoz kapcsolódott a Nemzetközi és a Svéd Vöröskeresztes szervezetek mentőtevékenysége. A főváros területén a két nemzetközi segélyszervezetnek majd két tucatnyi kórháza és más nagyobb egész­ségügyi állomása volt. Közülük 17 volt a gettó területén, vagy ahhoz kapcsolódó épületekben és csaknem 300 fővárosi egészségügyi intézményt, árvaházat és gyer­mekotthont vontak védelmük körébe. A Nemzetközi Vöröskereszt részéről a svájci Friedrich Born és Hans Weyermann megbízottak, a Svéd Vöröskereszt részéről Waldemar Langlet professzor és orosz származású felesége, Nina Langlet vezették a mentési akciókat. A Róbert Károly körúti 10. sz. Honvéd Helyőrségi Kórház területén működő legnagyobb svéd vöröskeresztes kórház vezetője, Michael Pav­lovits Kutuzov-Tolstoy gróf, a nagy orosz író ekkortájt Magyarországon élő leszár­mazottja volt. A kórház több mint 300 ápoltja között sebesült szovjet katonák is akadtak. Ő és felesége, a belga származású Miriam Kutuzov-Tolstoy életük végén külön-külön, irodalmi és forrástörténeti értékű visszaemlékezéseik lapjain számol­tak be Budapest életének e katasztrofális időszakáról. Megemlítendő Nina Lang­let színes leírása a svéd szervezet magyarországi munkásságáról. Végül, de nem utolsó sorban a két budapesti gettó megmeneküléshez szükség volt a Kállay Miklós kormánya által két éven át gyakorolt, a magyarországi zsi­dóság felszámolására irányuló náci-német követeléseket elutasító időnyerő és ha­logató politikára, amely valamilyen eredmény mégis hozott. A budapesti zsidóság 1944 júliusi deportálását magyar katonai erők felvonultatásával megakadályozó, a nemzetközi tiltakozás és a háborús fejlemények hatására cselekvővé vált Horthy 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom