Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Menekülés

mányhivatalnok ne legyen képviselő, mert ők a néptől kapják fizetésüket, ezért kötelességük megjelenni az országgyűlés tanácskozásain. Házmán azonban a közvetlen megszólítás ellenére sem tudott eleget tenni ezirányú kötelességének, arról pedig nincs tudomásunk, hogy Buda városa ezt számon kérte volna tőle. Menekülés 1849. január elején Házmán is — hivatalnok- és képviselőtársaihoz hasonlóan — menekülni kényszerült a fővárosból. A Walheim János polgármester által aláírt útlevél egy pillanatra felvillantja előttünk a 39 éves Házmán Ferenc alakját: termete magas, hosszúkás arcú, barna arcszínű, barna szemű, fekete hajú; tömött bajuszt, szakállt visel. Ruházata németes; magyar, német, francia nyelven beszél. Utazása hivatalos, vasúton Debrecenbe tart.

172 A vasútról azonban tüdőgyulladása miatt lemaradt, ezért Károly testvére segítségével szekéren akart elindulni Szolnok felé. A januári hideg miatt orvosa tanácsára elállt szándékától, s a sűrűbben lakott Nógrád megye felé vette útját, ahol könnyebben remélhetett segítséget. Január 22-én Gyöngyösről menekülnie kellett, mert a városba bevonultak az osztrák császári seregek és elzárták a Debrecenbe vezető utat. Január 24-től Szél György aszódi vendéglősnél talált menedéket, aki családtagnak jelentette be őt, s így a többszöri zaklatás ellenére megmenekült. Több alkalommal tett kísérletet arra, hogy eljusson Debrecenbe, ez azonban csak akkor sikerült, amikor a tavaszi hadjárat során a honvédcsapatok visszafoglalták Aszódot is. Április közepén érkezett Debrecenbe, a 171 Népelem, 1848. szeptember 6.; A lap már korábban közölte, hogy Házmán nem volt jelen sem akkor, amikor az olaszok elleni fegyveres erő küldéséről (1848. július 25.), sem akkor, amikor a hitfelekezeti iskolákról (1848. augusztus 10.) kellett szavazni. A legnagyobb bűnnek az újság szemében mégis az számított, hogy Házmán is a Magyarországon állomásozó magyar sorezredek feltöltésére szavazott, s nem új honvédzászlóaljak felállítására (1848. augusztus 25.) 172 MOL Regnic. lt. Diaeta a. 1848-49. Lad. XX. No. 22. Fase. 2A No 1137 a-h.; Pap D„ 1870. 203-204. p. 173 Házmán igazoló jelentése szerint csak a tavaszi hadjárat során, Damjanich és Klapka tábornokok hadtesteinek győztes váci ütközete (április 10.) után indulhatott Debrecenbe. L. 172. sz. jelzetet. 66