Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)
II. rész - Emigrációban — Amerika
ségéről, s azt is tudni akarták, hogy képviselővé választásakor mondott-e nyilvános helyen lázító beszédet. A tanács felterjesztett válaszában hangsúlyozta, hogy Házmán a budai kaszinón kívül más nyilvános helyet nem látogatott, képviselővé választásakor lázító beszédet nem mondott; kitűnő hivatalnoka volt városának. Budai születésű, vagyona nincs, németül, magyarul, latinul, franciául és angolul beszél." A hadbíróság 1851 március 23-án — távollétében — kötél általi halálra ítélte. Az ítélet kiemelte: annak ellenére, hogy jelentősebb tevékenységet az örökös menekülés miatt nem fejthetett ki, s hogy a mérsékeltek közé tartozott, Szemere mellett magas kormányhivatalt vállalt, s hivatalában maradt az áprilisi trónfosztás után is. Debrecenben igazoltatta magát, mint képviselő, a lázadó kormánnyal együtt menekült Szegedre, majd Aradra, s onnan Törökországba. Az ítéletet 1851 szeptember 22-én hajtották végre: az ő neve is ott függött azon a bitófán, amelyre 145 elítélt — közöttük Kossuth, Szemere, Batthyány Kázmér, Mészáros Lázár, Perczel Mór és Perczel Miklós — nevét szegezték ki jelképesen. 222 Emigrációban — Amerika A Mississippi Kossuth nélkül érkezett meg New Yorkba. O ugyanis október 15-én elhagyta a hajót és angliai körútra indult. " Távollétében a magyar menekültek Berzenczey Lászlót 224 választották vezetőjüknek, s az ő irányításával készítették elő Kossuth Egyesült Államokbeli fogadtatását, akinek érkezésekor — december 6-án — a város „Kossuth-őrületbe" esett: megkezdődött amerikai diadalútja, mely azonban kevés gyakorlati eredménnyel zárult, s ő fél év múlva, 1852. 220 BFL, Bvlt tan. lev. 1850-3040. sz. 221 MOL Htlt lt. K.K. Kriegsgericht zu Pest 1851-10. sz. 222 Magyar Hírlap 1853. szeptember 23. 223 Szabad Gy., 1977., 180. p. 224 Berzenczey László (1820-1884) erdélyi kormánybiztos. Az emigrációban földkörüli útra indult, eljutott Kínába, Singaporeba is. A krími háború idején a törökök oldalán küzdött. 1873-ban ismét ázsiai körútra indult. Hazatérése után elméje elborult, a Lipótmezőn halt meg. 83
