Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Emigrációban — Törökország

nem is válaszolt kérésükre, s Kossuth volt az, aki végére járt az ügynek, megcáfolta a vádat és az emigráció színe előtt igazolta őket. A Párizsból széleskörű levelezést folytató Szemere Házmán véleményét is kikérte számos, őt foglalkoztató kérdésben. A levélforma meglehetősen korlátozott lehetőséget biztosított az eszmecserére, s nem pótolta a személyes beszélgetéseket, ennek ellenére Házmán — Szemere kérésére — megpróbálta részletesen kifejteni véleményét a nemzetiségi kérdésben és Magyarország jövője tekintetében. Alapgondolata Magyarország kerületi integritásának feltétlen megóvása. Ezért — szerinte — a nemzetiség kérdés megoldása nem a politikai különválás — ezt a „halálunknak" tartja —, hanem az együttélés feltételeinek meghatározása kell, hogy legyen. A történelmi pillanatot is kedvezőnek ítélte meg, mert az elnyomó hatalom a nemzetiségeket sem kíméli, tehát közös az érdekük a magyarokéval. S miután a politikai jogokat a fennálló hatalom határozza meg, azokat a szabad fejlődés biztosítása, s nem az elnyomás érdekében kell meghatározni; Észak-Amerika, NagyBritannia, Svájc példája alapján, s nem Oroszország, Poroszország és Ausztria rendszeréhez hasonlóan. Az elnyomó ellen kell a közös programot kidolgozni, a közös jelszót kiadni, mert „Ha Magyarország szerencsés viszonyokban ismét feltámad, e támadás (értsd: felkelés) nem lesz oly tisztán nemzeti, nem oly pozitív védelmi mint volt eddig. A zsarnokság most senkit sem kímél, mindenkire súlyosan nehézkedik, ... E nyomás szükségképp negatív hatást szül a nyomottban; ... Az érdekbe kell tehát egységet hozni." Ez az érdekegyesítés azonban — Házmán szerint — nem mehet túl a szegedi törvényben biztosított jogokon, " mert akkor a „kikerülhetetlen viszályok felemésztendik a legjobb erőket és minden külhatalom elfúhatná e ragasz nélküli konglomerátumot." Ennél többet adni, azaz az országot födcralista alapon átszervezni belső okokból nem lehet, mert „Túlmenni oly engedményen, melynél nagyobbat egy népből a közel halál sem vívhatott ki, nem lehet." nyelvek hivatalos tolmácsa a belügyminisztériumban — itt ismerhette meg Házmánt —, 1849. májusában a külügyminisztérium tanácsosa: F. Kiss E., 1987. 601-602. p. 211 Kossuth minden bizonnyal igénybe vette Házmánt nemzetközi levelezésének lebonyolítására (1. Szöllössy, 209. sz. jelzetet) s ezért segített is tisztázni őket; 1. 210. sz. jelzetet. 212 1849. július 21-én terjesztette Szemere Bertalan miniszterelnök az országgyűlés elé a kormány nemzetiségi törvényjavaslatát, amelyet az elfogadott. 80