Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - Házmán az 1843-44. évi országgyűlésen

gezték le az ellenzéki követek az alsótáblán. A felsőtábla azonban ragaszkodott egy — a megyék élén álló főispán és hatásköréhez hasonló — főfelügyelői állás megszervezéséhez. Házmán szerint a főfelügyelő kinevezése szükséges, de hatáskörét az országgyűlésnek kell rendezni és megállapítani, különben a városokban is ugyanolyan „kicsapongásoknak" lesznek tanúi, mint a korlátlan főispáni hatalom következtében a megyékben. Az alsótábla nemcsak a főfelügyelői hatáskör kérdésében került ellentétbe a felsőtáblával, hanem a polgárképesség határainak megállapításában is, amelyet a kerületi választmány tervezete nem kötött vagyoni cenzushoz, mert ezzel is segíteni akarta a városok belső demokratizálásának folyamatát. A főrendek ezzel szemben magas cenzust határoztak meg. A városi követek helyeselték a polgárképesség értékhatárokhoz kötését, de a főrendek által szabott cenzust magasnak tartották. Házmán hozzászólásában rámutatott, hogy a főrendi javaslat a polgárok szabad költözését nehezíti meg, mert megfosztja őket a polgárjogtól abban az esetben, ha a polgár egy kisvárosból nagyvárosba költözik. Házmán Ferenc budai másodkövetnek nemcsak a felszólalásaira figyelt az ellenzék, — s kémein keresztül a kormány is —, hanem meghívta magántanácskozásaira is.

90 Sőt, miután ezen az országgyűlésen már nemcsak a megyei, hanem a városi követek is tartottak magántanácskozásokat egy-egy városi követ szállásán, az itt zajló vitákat és összecsapásokat számon tartották. A politikai erőviszonyok 86 BFL, Bvlt ogy-i i. 1844. július 15. Követjelentés. 87 A vita során a konzervatív követek az ellenzék korábbi érveit is felhasználták a városok ellen. Házmán jelentése szerint Zsedényi Ede, Szepes megye követe — a „konzervatívok zászlósa" — kifejtette, hogy a városi követek nem nyilatkozhatnak a főfelügyelet kérdésében, mert őket nem a polgárság, hanem egy szűk, kiváltságos réteg választotta meg, akiknek érdeke ellenkezik a városi lakosságéval. Zsedényi szerint a főfelügyelői állás megszervezése a közpolgárok „forró óhajtása": BFL, Bvlt ogy-i i. 1844. július 15. Követjelentés.; Csizmadia A., 1941. 155. p. Bp. tört. III., 1975. 428. p. 88 L. 86. sz. jelzetet. 89 A főrendi javaslat Pesten 3-4000 forintot, nagyvárosban — 30.000 lakostól felfelé: ezer-ezerötszáz forintot; középvárosban — 1.200-30.000 lakos alatt ezerkétszáz forintot, míg kisvárosban 12.000 lakos alatt három-négyszáz forintot állapított meg. 90 Csizmadia A., 1941. 154-155. p. 32