Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A Deák-párti képviselő

a szavazók számát: a II. kerületben a választópolgároknak alig a fele élt szavazati jogával. Miután a legtöbbet a Víziváros és az Országút polgárai szenvedtek, ők maradtak leginkább távol az urnáktól; Házmán itt 454, míg Lipthay 266 szavazatot kapott. Újlakon és Óbudán azonban a „fehértollas" Házmán-párt 986 szavazattal jutatta fölényes győzelemhez — a „vöröstollas" Sennyey-párt 96 szavazatával szemben —jelöltjét." Az 1875-78. évi országgyűlésen a közigazgatási bizottságok fel állításáról szóló törvényjavaslat vitája során Házmán indítványozta, hogy a főváros közigazgatási bizottságát illetően alkossanak külön törvényt, mert a fővárosban lakó háromszázezer lakos szellemi és anyagi érdeke a közigazgatás állandó működését igényli, s nem csak egy hetenként ülésező bizottságét. Indítványát Tisza Kálmán belügyminiszter kategorikusan elutasította, s a képviselőház is leszavazta. Az országgyűlés alatt éleződött ki az úgynevezett keleti válság. Az orosz-török háború idején oroszellenes külpolitikát folytató Andrássy Gyula külügyminisztert itthon élénk, országszerte megnyilvánuló törökbarát megmozdulások támogatták. Éppen ezért, amikor az 1878-as berlini kongresszus után a Monarchia külpolitikája megváltozott és sor került Bosznia és Hercegovina okkupációjára, Andrássynak belső rendre és nyugalomra volt szüksége. Tisza, aki feltétel nélkül támogatta Andrássy külpolitikáját, tapasztalva az országgyűlés okkupáció-ellenes hangulatát, kérte az uralkodót, hogy még a katonai bevonulás előtt zárja be az országgyűlést. Az 1878-81. évi választásokat azonban éppen a fegyveres bevonulás idején tartották, s így jó alkalom nyílott országszerte a közvélemény számára törökbarát szimpátia kinyilvánítására. Alapja kétségkívül Törökországnak a 48-as menekülteket befogadó politikája volt. Az ellenzéki sajtó egyenesen arra buzdította a választókat, hogy ha jelöltjük elfogadja az okkupációt, akkor a nemzet ellenségének tekintsék, s ne válasszák meg. Tisza erős kézzel irányította ugyan a választásokat, de pártján belül is kisebbségben maradt, s Debrecenben, választókerületében, mint képviselő megbukott. A választások után benyújtotta lemondását (1878. október 4.), amelyet az uralkodó elfogadott ugyan, de pár nap múlva (október 11-én) ismét kinevezte miniszterelnökké. 331 PN 1875. július 2.; Jakoby, 1918. 42. p. 332 Képv. N. 1876. január 21. 75. országos ülés. 333 Az országgyűlést az uralkodó 1878. június 29-én zárta be. A katonai bevonulásra 126