Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)
III. rész - A Deák-párti képviselő
akarjuk téveszteni szem elől, akkor az, aki az államtól többet követel, ki az állam segítségét nagyobb mértékben veszi igénybe: annál többet is juttathat azok fedezésére. Ha mi azt következetesen végig akarjuk vinni, hogy egyesek kiválthatják magukat bizonyos tartozások fedezése alól: akkor folytatnunk kell ezt... minden egyes községben. A városban azt mondhatom, hogy kocsim nincs, nekem nem kell kövezet, boltom van és én azt mondom: nekem a rendőrség nem elég, én magam külön rendőrséget tartok, én nem használom az iskolát, következésképpen ki akarom vonni magam a fizetés alól. Pedig az állam jogfogalma szerint azon arányban, melyben az élvezet áll, akár használom, akár nem, azon arányban kell járulnom a közkiadásokhoz." Mivel a községi földesúri adó fizetése ellen Tisza tiltakozott leginkább, hevesen reagált Házmán beszédére, fejére olvasta, hogy a virilizmus ellen bezzeg nem emelte fel a szavát. Házmán hiába védekezett azzal, hogy nem szavazott mellette, ,,de ellene sem!" ~ vágott vissza Tisza, s így az összeszólalkozás erkölcsi vesztese mindenképpen Házmán maradt. Az országgyűlésen — még budai polgármesterként — kétezer forintos oktatási segélyt kért városa számára a közoktatási minisztérium költségvetésének vitájakor. Rámutatott, hogy a város saját erejéből nem képes megoldani a budai, óbudai és a környező falvak gyermekeinek iskoláztatását — hiába, mert a költségvetésnek ezt a tételét nem szavazta meg az országgyűlés. 3 "" 1872. május 11-én a vízivárosi Fácán vendéglőben tartotta meg képviselői beszámolóját. A „tömegesen összegyűlt választók" zsúfolásig megtöltötték a termet és az utcára szorult nagyközönség is lelkes éljenzéssel fogadta a képviselőt. A gyűlés szónoka, Balásy Antal Házmán múltbeli érdemeit kiemelve köszöntötte őt: „Én Önt, kihez Buda városa szabadelvű haladásának története már a 40-es évektől fogva a legszorosabban van csatolva, Önt, ki a 48-iki országgyűlésre saját szavai szerint, mint leláncolt csatár ment el, mert akkor a polgárnak még nem volt szabad választási joga és visszahozta nekünk a legnagyobb polgári szabadságot, Önt, ki nemcsak cselekedni, és beszélni, de midőn a megpróbáltatás napjai érkeztek, szen322 L. 320. sz. jelzetet. 323 Képv. N. 1872. január 11. 417. országos ülés; az iskola mellett laktanyaépítés szükségességét is felvetette, ugyancsak sikertelenül: Képv. N. 1872. január 18. 423. országos ülés. 118
