Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

Bevezető

mert belülről, tehát jól ismerte a város viszonyait —, hogy Buda fejlődése Pest nélkül elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan. New Yorkból hazatérve még inkább világossá vált számára, hogy szükség van a két város egyesítésére egyrészt azért, hogy az abszolutizmus évei alatt provinciális kisvárossá süllyedt Buda végre valóban elinduljon a fejlődés útján; másrészt azért, mert az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül immár önállóvá vált Magyarországnak a két városra együtt volt szüksége, mint fővárosra: a dinamikusan fejlődő, s a jövőbe mutató Pestre, és akortársak szemében a múltat őrző Budára. Jelen kötetnek az 1993-ban védett egyetemi doktori dolgozat az alapja. Kötetté formálásában az évek során számos segítőtársat találtam. Voltak, akik saját kutatási eredményeiket bocsátották rendelkezésemre, illetve új és újabb forrásokra hívták fel a figyelmemet; s voltak, akik a dolgozat, majd a kézirat bírálatával, tanácsaikkal segítették munkámat. A teljesség igénye nélkül álljon itt nevük köszönetem kifejezéséül: elsőként Szabad György professzor úr, aki kutatómunkám elején nyújtott segítséget, Vörös Károly történész és Urbán Aladár tanár úr, akik a doktori dolgozatom védésére való felkészülésnél értékelték és segítették munkámat; s munkatársaim, illetve levéltáros kollegáim: Bakács Bernadett — Magyar Országos Levéltár —, Rády Zoltánné — Pest megyei Levéltár —; Horváth J. András, Jancsó Éva, Szegőfi Anna, Szőcs Sebestyén, Póth Piroska — Budapest Főváros Levéltára —; s végül köszönöm Varga László főigazgatónak és Breinich Gábor főigazgatóhelyettesnek, hogy türelemmel kivárták munkám elkészülését. Budapest, 1996. 9