Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

mérnök kezében összpontosult.' 3 Bárczy a fővároshoz hozta a modern szociálpolitikai reformok legjelentősebb hazai szakértőjét, Ferenczi Imrét, aki addig a Kereskedelmi és Iparkamaránál tevékenykedett. Ferenczi alkalmazása céljából külön szociálpolitikai szakelőadói állás létesítését fogadtatta el a közgyűléssel, és az új szakelőadót Wildner mellé osztotta be. A fővárosnál tevékenykedett, és Bárczy agytrösztjének oszlopos tagja volt egyebek között Rácz Gyula, Pikler J. Gyula és Bolgár Elek. Jelentős szellemi erő összpontosult a Szabó Ervin vezette Fővárosi Könyvtárban. Szabó vezetése alatt az intézmény határozott társadalomtudományi profilt kapott, a szociológia és az urbanisztika legjelentősebb hazai szakkönyvtárává fejlődött. Alkalmassá vált arra, hogy a szociális reformnak elkötelezett városigazgatás „tudományos háttérintézménye" legyen, és ezt a szerepet olyan munkatársak közreműködésével töltötte be, mint Madzsar József, Basch Imre, Dienes László és Braun Róbert. Kiemelkedő szerep jutott a városigazgatásban több olyan tisztviselőnek is, akik nem álltak közel a polgári radikálisok táborához, sőt, egyesek később a keresztény kurzus ismert alakjai, illetve kiszolgálói lettek a városházán. A községesítések előkészítésében, illetve a már városi tulajdonban lévő közüzemek irányításában kapott fontos feladatot Buzáth János, akit Bárczy 1910 novemberében Harrerhez és Wildnerhez hasonló státuszban az elnöki ügyosztályba helyezett, és hatáskörébe utalta a vízvezetéki és világítási ügyeket. A beruházási program pénzügyi menedzsere Bódy Tivadar tanácsnok, majd alpolgármester volt, később Bárczy utóda a polgármesteri székben. Folkusházy Alajos tanácsnok pedig a szintén kiemelt figyelemben részesülő közélelmezési ügyeket intézte nagy ambícióval. A felpörgetett tempó mellett a tanácsülések még inkább formálissá váltak, mint valaha, illetve a tanácsülések jogkörét is ténylegesen a polgármester gyakorolta. Ennek mechanizmusára így emlékezik Harrer Ferenc: „...Bárczy mind kevesebb időt töltött a tanácsüléseken. Utóbb, ha egyáltalán bejött, rendszerint legfeljebb egy órára. Mivel azonban az ügyek intézésére befolyást kívánt gyakorolni, az illetékes ügyosztályvezetővel előre megtárgyalta az őt érdeklő ügyeket, és megegyezett vele a tanács elé terjesztendő határozati javaslatról... Ily körülmények között a helyzet 153 Erdei, 1991. 55-57. 154 FK. 1910. július 1.1261.; július 15. 1345-1346.; az elnöki ügyosztály szerepére és Ferenczi tevékenységére Vö. még Melinz - Zimmermann, 1991. 76-78.; az apparátus és a közgyűlés viszonyára uo. 79-80. 155 FK. 1910. november 1. 1860. 84