Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika

A legszembetűnőbb vonás kétségkívül a gazdálkodás volumenének hatalmas, a város népességének gyarapodását többszörösen felülmúló bővülése. 1890-1913 között — a népesség kb. 89%-os gyarapodása mellett—a bevételek összege 381 %kai (a kölcsönök nélkül is 325%-kal!), a kiadások összege több mint 500%-kal növekedett. (Az eltérés abból adódik, hogy az 1913. év beruházásainak jelentős részét az előző években felvett kölcsönökből fedezték.) Az egy lakosra jutó kiadás 1890-ben 45,68 korona volt, ami 1900-ra 67,16 koronára, 1910-re 129,52 koronára emelkedett, 1913-ban pedig megközelítette a 145 koronát. Az egy lakosra jutó bevétel az 1890. évi 51,81 koronáról 1900-ra 65,46 koronára, 1910-re 129,1 koronára nőtt. A vizsgált évek összesen 1.428.187.000 korona bevételéből 380.588.000 korona, azaz 26,65% származott kölcsönökből. Az összes kölcsönfelvételek 55,28%a (210.398.000 korona) az utolsó négy évre esett. Az 1910-1913 évek összesített bevételének 41,01 %-ka folyt be kölcsönökből. A kölcsönök leszámításával vizsgálva a bevételeket (ld. II. tábl.), azt tapasztaljuk, hogy a változás trendje nagymértékben simul a gazdasági konjunktúra alakulásához.

169 1890-1898 között, a nagy fellendülés időszakában, a főváros saját forrásból eredő bevételei 1,9-szeres növekedést mutatnak fel. Ez a következő évtől, a gazdasági válság kibontakozásával egyidejűleg, többéves stagnálásba, sőt enyhe csökkenésbe fordul. Csak 1902-1903-tól kezdődik ismét a főváros jövedelmeinek eleinte lassú gyarapodása. Az adóbevételeknél azonban, melyek a bevételek közel felét tették ki — ily módon a városgazdálkodás legfontosabb bázisát képezték — ez egészen 1906-ig várat magára. 1906-tól, az ismét kibontakozó konjunktúra sodrában a bevételek is erőteljes növekedésnek indulnak, a legnagyobb lendületet éppen a gazdasági felívelés csúcspontján, 1910-1912 között érve el. Hasonló hullámzást mutat a kiadásokból beruházásra fordított hányad alakulása is. A főváros éppen korszakunk elején vette fel az első nagyszabású beruházókölcsönöket, így a beruházások 1890-ben még 21,62%-os aránya az évtized közepén stabilan 30% fölött volt, sőt 1898-ban megközelítette a 40%-ot. Ezt gyors hanyatlás követte. 1906-ban, amikor a beruházókölcsönök pénzkészlete már kimerült, a folyó háztartás pedig csaknem összeomlott a növekvő népesség és a hosszú évek óta stagnáló adóbevételek közötti ellentmondás súlya alatt, mindössze 16,67% volt a 169 Az általános gazdasági helyzet alakulására Id. Katus, 1978. 264-281; uő, 1970. 95