Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

ellenzék pozíciójába helyezkedett az I. kerületi Szabadpolgári Párt, amely a kerületben ádáz harcot vívott a pártból még 1906-ban kivált Kasics és hívei csoportjával. A kerület mandátumait a szabadpolgárok hódították el, 1912-ben maga Kasics is elvesztette közgyűlési székét. Minthogy az ellenzék nem rendelkezett semmiféle, az érvényesülő várospolitikával szembeállítható koherens programmal, támadásaiban az ideológiai elemek kaptak elsődleges hangsúlyt, valamint a városigazgatás mindent áthatóan korrupt voltát bizonygatták. Mindez egyre gyakrabban nyílt antiszemitizmussal telítve kapott hangot, elsősorban a szabadpolgárok egyes frontemberei — Platthy György, Baránszky Gyula, Szebeny Antal — és a miniszterségből történt kibukása után különösen durván acsarkodó Polónyi megnyilatkozásaiban. Polónyi több alkalommal a jövőt előrevetítő módon feszegette a zsidók arányszámát a főváros közgyűlésében és vezetésében. Mind a belvárosiak, mind az I. kerületiek országos politikai vonatkozásban a Függetlenségi Párt konzervatív vonulatához kapcsolódtak, mint ahogy a IX-X. kerületi városatyák többsége is. Az antiszemita motívumok felbukkanása a közgyűlés tárgyalásain a világháború előtti években már érezhetően befolyásolta a viták ízét, hangulatát. Ez kifejezte a magát háttérbe szorítottnak, emelkedési lehetőségeitől megfosztottnak érző keresztény kispolgárság, illetve a régi patrícius elem maradványainak indulatait, anélkül, hogy valamiféle végiggondolt cselekvési program állt volna mögötte. Az 1912. évi községi választások idején új elem volt a Néppárt fellépése a III. kerületben, a függetlenségiekkel közös listán. E közös lista küzdelme az óbudai demokrata és polgári párt egyesült listájával volt a választás legszámottevőbb eseménye, és a demokraták biztos győzelmével végződött. Az I. kerületben a szabadpolgárok mellett a keresztényszocialisták fejtettek ki élénk agitációt, de mandátumot ők sem tudtak szerezni.

149 A közgyűlési csetepaték, látványos szembefordulások és szövetkezések azonban ezekben az években a tényleges várospolitikai döntéshozatalt igen kevéssé befolyásolták, mivel annak súlypontja — és ez döntő eltérés az előző korszakhoz képest — a törzsfőnökök paktumairól áttevődött a Bárczy vezette adminisztrációra. Már említettük, hogy a fennálló jogszabályok a polgármesternek önálló, a tanácstól független mozgásteret leginkább a személyzettel való rendelkezés, a munka — és 148 Pl. Képviselőházi Napló 1910-1915. VI. kötet 513. skk. 149 Pesti Hírlap 1912. november 23.; november 24. 82