Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

sadalom — és művelődéspolitika perspektíváját vázolta fel, az előző években folytatott gazdálkodásra utalva pedig megjegyezte, hogy „...egyedül a takarékossággal a főváros pénzügyi egyensúlyát helyreállítani nem lehet. Ezt a takarékosságot sok esetben veszedelmesnek tartom akkor, a mikor a semmittevés fedezésére használtatik fel, ti. azt a fajta takarékosságot, hogy ne csináljunk semmi újat, ne haladjunk, hanem takarékoskodjunk."

136 Világos volt, hogy a nagyszabású beruházási tervek fedezeteként csakis minden korábbi mértéket meghaladó kölcsönfelvételek szolgálhatnak, a törlesztés fedezetének megteremtéséhez pedig feltétlenül szükség van a jövedelmező közüzemek megszerzésére — ez azonban szintén csak kölcsönből valósítható meg. Bárczy jóformán üres kasszát örökölt: a korábban felvett kölcsönpénzek elfogytak, a költségvetésben addig lappangó deficit pedig éppen az 1907. évi büdzsében jelentkezett először nyíltan, amelyet több mint 2 millió korona összegű hiánnyal hagytak jóvá.

137 A pénzügyi ügyosztály egyik előterjesztése megállapította: „Az évi költségelőirányzatok keretén belül, a jelenlegi bevételi forrásaink mellett, csupán az elkerülhetetlen, rendes szükségleteket, s a közigazgatás rendszeres továbbviteléhez szükséges költségösszeget tudjuk csak biztosítani, a kielégítésre váró nagyobb szabású, s a jövőre is messze kiható községi feladatok megvalósítására megkívánható anyagi eszközök fedezéséről azonban gondoskodni nem vagyunk képesek."

138 A polgármester és a Vázsonyi vezette közgyűlési többség által közösen vallott program megvalósítását csak a deficit eltüntetése után lehetett megkezdeni. Ebben a tekintetben szerencsés körülmény volt Wekerle miniszterelnöknek a főváros fejlesztése iránti kiemelt érdeklődése és Bárczy val kialakított személyes jó viszonya. Lényegében kettejük közös művének tekinthető a főváros fejlesztéséről és háztartásának rendezéséről szóló, korábban már tárgyalt törvényjavaslat, amely körvonalaiban 1907 elején készen állt. A költségvetést azzal akitétellel hagyták jóvá, hogy a hiány nagy részét e törvény hatályba lépése fogja eltüntetni, mivel az részben közvetlen juttatások, részben terhek átvállalása révén mintegy 2,2 millió koronával, tehát a hiány mértékétől alig elmaradó összeggel javítja a költségvetés pozícióját. Másrészt szükség volt a gazdálkodásnak változatlanul legszilárdabb 136 Uo. 528. 137 Részletesen Id. a III. fejezetet! 138 Gárdonyi, 1923. 6-7. 76