Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia

A polgármesteri tisztet 1896-ig a városegyesítéskor megválasztott Kamermayer Károly töltötte be. A kilencvenes években már igen sokat betegeskedett, és egyébként is nehezen igazodott el a teljesen új léptékű műszaki és gazdálkodási problémák világában. Mellette az erős ember hagyományosan Gerlóczy Károly alpolgármester volt, a törzsfőnökök azonban a köreikhez, szorosabban az Ehrlich G. Gusztáv körül tömörülő VII. kerületi garnitúrához közel álló másik alpolgármestert, a fiatalabb Márkus Józsefet favorizálták utódként. Amikor 1895 decemberében a pénzügyi bizottságnak a következő évi költségvetést kísérő véleménye Heltai Ferenc kezdeményezésére megállapította, hogy „a tanácsban hiányzik az ügyek egységes, céltudatos és erélyes vezetése", mindenki tudta, hogy az uralkodó csoport elérkezettnek látja az időt a váltásra. A közgyűlés Heltai tiszteletköre után kinyilvánította változatlan bizalmát Kamermayer iránt,' aki már csak azt várta ki, hogy betöltse a 40. nyugdíjba beszámítható szolgálati évét, és 1896 októberében benyújtotta lemondását. November 25-én a közgyűlés utódául nagy szavazattöbbséggel Gerlóczy ellenében Márkust választotta meg,'" aki nagy ambícióval látott munkához. Elképzelései nemigen mentek túl az adminisztratív apparátus hatékonyságának növelésén és a deficitmentes gazdálkodás szükségességén, a már megkezdett vagy kidolgozott beruházási programok végehajtása mellett. Gerlóczy elkeseredetten visszavonult, a következő évben pedig meghalt a városegyesítést követő negyedszázad harmadik meghatározó egyénisége, Ráth Károly főpolgármester. Az ő helyére Márkus lépett elő,

64 polgármesterré pedig Haberhauer Jánost választotta meg a közgyűlés, aki ebből az alkalomból Halmosra magyarosította a nevét.' A források egyöntetűen roppant szorgalmas, alapos, de szürke, irányítható hivatalnokként emlékeznek meg róla, akinek a számára a törzsfőnökök köré tömörülő klikkek alkui irányadóak voltak. A két új alpolgármester, Rózsavölgyi Gyula és Matuska Alajos, hozzájuk hasonlóan régi, kipróbált, szorgalmas városházi hivatalnokok. A város nagyüzemszerű működtetésére a korábbinál felkészültebb, ugyan61 FK. 1895. december 3. 62 FK. 1895. december 6. 63 FK. 1896. november 27. 64 FK. 1897. október 26. 65 FK. 1897. november 9.; a városvezetés korabeli személyi viszonyaira általában ld. még Harrer 1968. 60-63., 84-87. 40