Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia
ző, semmiféle átfogó várospolitikai program nem létezett, amihez a városatyák igazodhattak volna. A jelentősebb határozatok előkészítése a törzsfőnökök által irányított kerületi értekezleteken, az egyes tárgyak szerinti alkalmi szövetkezések jegyében történt. 50 A közgyűléseken a fontosabb napirendi pontoknál is ritkán hallgattak meg két-háromnál több szónokot. „Aki a kerület határozata ellen felszólal, azt úgy tekintik, mint egy lázadót, s akik a kerület taktikájával egyet nem értenek, azt mint egy felesleges fecsegőt tekintik, a ki az időt rabolja a kész határozatokkal szemben." —jellemezte Vázsonyi az uralkodó tárgyalásellenes szellemet.' A fontosabb, illetve politikai kérdéseket érintő közgyűlési állásfoglalások előkészítésének fórumai a kerületközi ún. bizalmas értekezletek voltak, amelyek színhelye leggyakrabban Kléh István lakása volt, és a résztvevők köre is jórészt egybeesett a negyvenötös választmánnyal. Ilyen körülmények között nem volt szükség arra, hogy a nagypolgári elit egyes csoportjai a maguk sajátos érdekeit formalizált szervezeti keretek között is megjelenítsék, hiszen azok anélkül is megfelelő súllyal érvényesültek. így ezzel magyarázható elsősorban, hogy a sok külföldi nagyvárosban kulcsszerepet játszó háztulajdonosi érdekképviseletek Budapesten igen kevéssé épültek ki, csak az 1910-es évekre, a lakómozgalmak hatására kezdődött el valamelyest komolyabb szervezkedés. Noha a törvényhatósági bizottsági tagok ingatlanbirtoklásának részletes vizsgálata még megoldandó feladat," annyi eddigi ismereteink alapján is bizton állítható, hogy a közgyűlésen a nagy volumenű bérháztulajdonnal rendelkező és telekspekulációba bekapcsolódó réteg volt az a csoport, amelynek érdekei minden külön szervezkedés nélkül, pusztán csak pozíciójuknál, súlyuknál fogva kikezdhetetlennek bizonyultak. Mint a továbbiakban látni fogjuk, esélytelen volt minden olyan elképzelés, amely a bérház- és telektulajdon jövedelmezőségét más társadalmi csoportok javára csökkenteni, illetve a rá rótt közterheket fokozni szándékozott. Itt említendő meg, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak összeférhetetlenségét rendkívül lazán szabályozták. A fővárosi törvény a fővárossal való „számadási vagy szerződési" viszonyt minősítette összeférhetetlennek a bizottsági tagsággal (28. §.), a fővárossal kapcsolatban álló bankok, részvénytársasági vállalatok 50 Vö. Kunz, 1902. 51 FK. 1897. december 10. 52 A virilisek élcsoportjának ingatlanbirtoklását Vörös Károly vizsgálta: Vörös, 1979. 123-126. 33