Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra

A főváros viszonylag csekély összeg felhasználásával is példát mutatott a munkanélküliség elleni küzdelem terén. Ezt — a lakásépítéshez hasonlóan — egy végletesen kiéleződött válsághelyzet nyomásának a szociálreformerek által történt kihasználása tette lehetővé. A munkanélküli-ellátás azonban nem volt igazán kedvező terep ahhoz, hogy a különböző rétegek speciális szükségleteihez szabott szociális ellátórendszerek kiépítése felé a várospolitika áttörést érjen el. Hiszen ezen a téren a helyi kezelés, nagyfokú állami szerepvállalás hiányában, gyökeres orvoslásra nem vállakozhatott. A közoktatás terén a főváros az állami iskolarendszer és tantervek által meghatározott alapstruktúra keretei között rendelkezett bizonyos mozgásszabadsággal. Az önkormányzat törvényes kötelezettségét az elemi és a polgári, valamint a tanonciskolák fenntartása jelentette, és a népességnövekedéssel való versenyfutásban — mint a gazdálkodás vizsgálata során láttuk— ezen igények puszta mennyiségi kielégítése is a városi háztartás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Az 1890-es években a hatalmas ráfordítás éppen csak arra volt elég, hogy kövesse a tanulók számának emelkedését. Az átlagos osztálylétszám az elemi iskolákban (tanév végi létszámokkal számolva és természetesen hatalmas eltéréseket takarva) az 1889/1890. és az 1899/1900. tanévek között 50,6-ról csak 48,2-re csökkent. Ugyanakkor egyre több volt az olyan iskola, amely nem rendelkezett önálló épülettel, hanem bérházban kapott elhelyezést. A polgári iskolák átlagos osztálylétszáma még nőtt is, 45-ről 47,8-ra.

473 A főváros ebben az évtizedben kezdte meg óvodai hálózatának kiépítését az 1891:XV. te. nyomán, amely a helyi önkormányzatok kötelező feladatává tette ezen intézmények fenntartását. A törvény meghozatala idején a statisztika által regisztrált 26 000 óvóköteles korú gyermekből mindössze 3000 látogatta a fennálló magán, egyházi és egyesületi óvodákat. 4 A főváros 1893-ban még csak két óvodát tartott fenn, az 1899/1900. tanévre számuk 32-re nőtt. Ezek között 4 volt a kellő anyagi eszközök hiánya miatt községesített magánóvoda, a többit a főváros állította fel. Bennük 4035 növendéknek jutott hely. 471 FK. 1913. december 12. 3076. 472 Vö. Melinz-Zimmermann, 1991. 83-91. 473 Thirring, 1908. 47. skk. 474 Miklós, 1913. 539. 248