Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 3. Lakásügy

a Dunába ömlöttek, miközben a nemzetközi jelentőségű gyógyfürdő és gyógyszálló létesítésének terve kibontakozott. Ezt a célt a kormány is támogatta olymódon, hogy az 1908:XLVIII. te kimondta a Sárosfürdő vételárának visszatérítését a főváros részére, amennyiban az a tervezett új fürdőt 1912-ig, a Rudas fürdőt pedig 1915-ig újjáépíti. A Gellért fürdő építkezését végül 191 l-ben elkezdték, de a befejezésig már csak 1918-ban jutott el. 3. Lakásügy A kolerajárvány nyomán, hosszú évek után először, a munkásság tűrhetetlen lakásviszonyai is magukra vonták a közgyűlés figyelmét. Ismét elővették a lakásügyről még 1885-ben alkotott, és azóta is miniszteri jóváhagyásra váró szabályrendeletet. A szabályrendelet a fertőzés fő gócainak tekintett túlzsúfolt lakások és pincelakások elleni rendészeti fellépést helyezte a középpontba. Ezt azonban megkísérelte összekötni azzal, hogy községi adókedvezményekkel és kedvezményes telekjuttatással támogassák családi házak és munkásházak építését. 1893 márciusában Gerlóczy Károly alpolgármester vezetésével újabb lakásügyi bizottságot küldtek ki, és annak javaslatai nyomán hasonló szellemben fogant határozatot hoztak. Az előterjesztés vitája során a legtöbb kifogás a családi házak építésének támogatását szolgáló rendelkezéseket érte, a „külterjes fejlődés" elleni, pénzügyi érvekkel alátámasztott hadakozás jegyében. A kérdés iránti érdeklődésre jellemző, hogy a szavazásban mindössze 51 városatya vett részt, ebből 24-en szavaztak a családi házak építésének előmozdítása ellen, és 27-en mellette.

406 A belügyminiszter ezt a pontot nem hagyta jóvá, arra hivatkozva, hogy ,,a családi házaknak hatósági kedvezmények árán való előmozdítása ezidőszerint égető kérdésnek nem mutatkozik." Nem nyerték el a jóváhagyást a munkásházak és kislakásos bérházak építésének telekvételi, építési és adókedvezményekkel történő elősegítésére vonatkozó pontok sem. A lakásállomány szaporodását előmozdító aktív városi lakáspolitika keretei még szerény mértékben sem teremtődtek meg. A lakásügy kezelése a városigazgatás számára továbbra is csupán a túlzsúfolt és a pincelakások elleni egészség404 Liber, 1934.; Szabó, 1913. 499-505. 405 Gerlóczy, 1893.; BFL. Közgy. jkv. 649/1893. 406 FK. 1893. június 23. 407 FK. 1909. március 26 Mell. 52-53. 224