Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség

álló nyílt élelmiszerpiac valamelyikén, másrészt a házakhoz járó környékbeli őstermelőktől és felvásárló kisárusoktól szerezte be. A piacokon az árusítás többnyire a szeméttel, lótrágyával elborított földre leterített pokrócról, vagy éppen a puszta földről történt. Még a tejet is a porfelhőben földre rakott nyílt kannákból mérték ki a környékről bejáró „milimárik", és a majorosok, akik magának a városnak a területén, a Józsefváros és a Ferencváros kültelkének szűk utcáiban, gyakran pincékben, vagy hasonló odúszerű helyiségekben tartották teheneiket. A városi vegyész 1889. évi jelentése szerint az ilyen termelők tejei még a rendkívül elterjedt hamisítástól, felvizezéstől eltekintve is „általában véve a mosléktejek jellegét mutatják."

387 A robbanásszerű urbanizáció e szakaszára voltjellemző az élelmiszerhamisítás tömeges elterjedése is, amikor a hamisításra különösen alkalmas termékeket (tej, tejtermék, zsiradékok, liszt) a fogyasztópiac hirtelen kezdte óriási mennyiségben felszívni, a zömében még nyers igényekkel rendelkező, alacsony higiénikus kultúrájú közönségnek pedig szinte bármit el lehetett adni. A főváros vajellátását felmérő hatósági vizsgálat 1890-ben közzétett adatai szerint például a minták közel 40%-át „durva és észnélküli módon" hamisítottnak, további csaknem ötödét kisebb mértékben hamisítottnak találták.

388 Az élelmiszerrendészeti felügyelet illuzórikus volt, hiszen a kis létszámú vásárigazgatóságnak ehhez sem személyzete, sem eszközei nem voltak, a több ezerre becsülhető számban házakhoz járó „batyuzó" élelmiszerárusok pedig eleve kívül estek mindenfajta ellenőrzésen. A bolti élelmiszerellátás terén változatlan volt az egy emberes- egy helységes, vagy legfeljebb egy-két alkalmazottal dolgozó kiskereskedések dominanciája. A helyi fogyasztópiac ellátására szakosodott élelmiszer-nagykereskedelem hiányában a város élelmiszerkészletekkel jóformán nem rendelkezett. Az áralakulás a napi felhozatal függvényében annyira bizonytalan és szeszélyes volt, hogy az a távolabbi területek termelőinek nem tette vonzóvá az ide való szállítást, így a „főváros teljesen abból élt, amit a kofák és kistermelők naponként a hátukon behoztak, s a legkisebb zavar, a kínálatban beálló bármily eltolódás elegendő volt, hogy egyikmásik áruban hiány álljon be s az árak abnormálisan föl szökj ének".

389 Ilyen körülmények között a hatóságnak arra is ki kellett terjesztenie gondoskodását, hogy az 387 Budapest főváros vegyészének jelentése az 1888. évben megejtett tejelemzésekről. Bp., 1889. 388 Nékám, 1890. 389 Sidó, 1913. 595 215