Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség

hatékonnyá tehette, egyben az ehhez szükséges higiéniai igények felkeltését és kielégítésük lehetőségét a városlakók széles tömegei számára biztosította. A lokalista iskola itt soha nem volt egyeduralkodó. Az 1872/1873. és az 1886. évi kolerajárványoknál nagy súlyt helyeztek az egyéni védekezésre, a betegek szigorú elkülönítésére, tárgyaik fertőtlenítésére. Ezeket a szabályokat szigorúan érvényesítették, a megelőzést, az általános tisztaságot szolgáló intézkedések ehhez képest lényegesen kevésbé voltak hatékonyak. A háztulajdonosokat kötelezték az árnyékszékek és a házi csatornák rendszeres napi tisztítására és fertőtlenítésére, a szemét és a trágya eltávolítására, a túlzsúfoltság elkerülésére. A városigazgatás nem rendelkezett megfelelő szervezettel és személyzettel mindennek ellenőrzésére. Ez a kerületenként, a kerületi elöljáróságok munkájában amúgy is közreműködő „intelligensebb elemekből" alakított „vészbizottságok" vagy járványbizottságok feladata volt. Nekik kellett házról házrajárva ellenőrizniük az előírások betartását. Még a fertőzés áldozatául esett egyének holmijának, lakóhelyének fertőtlenítése is saját családjuk feladata volt. Ezt csupán 1882-től intézményesítették, amikor először alkalmazott a városi hatóság minden kerületben hivatásos ,,desinfecteur"-öket.

375 Az 1890-es évek elején a város még csupán azzal a vízművel rendelkezett, amelyet az 1866. évi kolerajárványt követő ijedelem hatása alatt 1868-ban létesítettek, és már akkor is ideiglenesnek szántak. Jó minőségű, a part menti kavicsrétegen át természetes úton megszűrt vízzel ez a tömören beépült városterületnek is csak a belső sávját tudta ellátni. Ez az övezet nagyjából a Váci körút — Nagymező utca — István tér — Rákóczi tér — Mátyás tér — Kálvária tér — Örömvölgy utca — Ferencvárosi védgát vonalig terjedt. Az innen a Lehel utca — Podmaniczky utca — Aréna út — Köztemető utca vonaláig húzódó terület mesterséges homokszűrésű vizet kapott, aminek a technológiája azonban kevésbé volt megfelelő, részben pedig szüretien Duna-vizet. Az ezen túl lévő külterületek már kizárólag szüretien vizet kaptak. A meleg nyári hónapokban súlyos mennyiségi vízhiány is fellépett. A végleges vízmű kiépítésének Káposztásmegyeren, a város északi határában, az 1892. évi kolerajárvány adta meg a végső lökést. A tervek, sok éves vita és előkészület után, már készen álltak, az év tavaszán az elvi döntés is megszületett. A törvényhatósági bizottság március 22-i ülésén állapította meg, hogy a próbafúrások 374 Evans, 1990. 237-243.; Witzler, 1995. 41-47. 375 BFL IV.1403.O. Központi Járványbizottság jkv. 1886.; Uo. IV.1407.b. 692/1873-VI.; 93/1874VI.; 2191/1883-VI. 208