Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - d.) Közélelmezés

A községi kenyérgyár felállítása újabb fordulópontot jelentett a városi hatóság szerepkörének kiterjesztése útján: a főváros első ízben vállalkozott arra, hogy a magángazdaság által is előállított fogyasztási cikket gyártson és forgalmazzon. A sütőiparosok kartellje és a kenyér árának a termelési költségek által indokoltnál lényegesen nagyobb emelkedése, a minőségrontás elterjedtsége, a sütőipar teljesen kisipari állapota és elavult felszereltsége már 1903-ban elvezetett egy hatósági sütőüzem felállításának követeléséhez. A tanács és a közgyűlés azonban ekkor elutasította az iparosoknak versenyt támasztó hatósági vállalkozás gondolatát, és csak a főváros saját kórházait és egyéb intézményeit ellátó pékműhely létesítésének előkészítése mellett foglaltak állást. Az előmunkálatok évekig elhúzódtak, és az ügy már csak Bárczy polgármestersége idején került előtérbe. Időközben, a lakbéruzsorához hasonlóan, az élelemiszeruzsora is agitációs gyúanyaggá vált a Szociáldemokrata Párt kezén. A tanács előterjesztésére a közgyűlés 1907 októberében foglalt állást napi 25.000 kg kapacitású gépüzemű kenyérgyár létesítése mellett. A 611.000 korona költségű beruházás eredményeképpen az üzem 1909 augusztusában kezdte meg a termelést. Rendeltetése annak megakadályozása volt, hogy a sütőiparosok kartellje egyoldalúan diktálja az árakat. Egyben arra is törekedett, hogy egy egységes kenyértípus elterjesztésével azt minőségi normává tegye és elejét vegye a további minőségrontásnak. Nem volt célja azonban, hogy az árakat a magánvállalkozás tényleges költségei alá nyomja, ezért — a lóhúskiméréssel ellentétben — az átlagos profitrátát beépítették az árakba. Az üzem belépése után a kenyérárak valóban csökkentek — igaz, hogy a lisztárak is valamelyest lejjebb mentek, de hasonló mértékű lisztár-csökkenés korábban nem mutatkozott meg a kenyér árában, miközben az emelkedéseket bőségesen érvényesítették. Az induláskor a községi fehér kenyér ára kb. 25%-kal volt alacsonyabb, mint a magánpékek átlagára. Egy év múlva a különbség 17%-ra csökkent, ami azt mutatja, hogy az immár 145 saját árusítóhelyen mért községi kenyér versenye valóban visszafogta az árfelhajtó törekvéseket.

329 Az újabb, 1911-1912-ben tetőző drágulási hullám a hatósági beavatkozás a városigazgatásban mindaddig külföldön is meglehetősen szokatlan formájához vezetett: a főváros elhatározta hogy maga teremti meg az élelmiszerellátásból addig 328 Gárdonyi, 1925. 99.; FK. 1907. október 4. 1673-1676.; FBM II. 195-196. 329 Basch, 1912. 193-199.; Sidó, 1913. 602-606. 184