Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - d.) Közélelmezés

megteremtésén jelentősen túlmenő feladatai lehetnek. A városegyesítés 40 éves jubileumára kiadott reprezentatív közigazgatási ismertető szerzője már hivatalos álláspontként szögezhette le: „magas élelmiszerárak a rosszabb anyagi helyzetben élő fogyasztók részére gyengébb és így esetleg egészségtelenebb táplálkozást jelentenek, vagy esetleg más elsőrangú szükségletek hiányosabb kielégítését, ami egyaránt káros lehet a lakosság testi-lelki jólétére és épségére. Csak az élelmiszerek termelésének és forgalomba hozatalának szabad folyamatába mélyen belenyúló erőteljes, nagyon komplikált és tervszerű szervezéssel lehet azokat a követelményeket biztosítani, amelyeket egy nagyváros lakosságának élelmezése tekintetében a lakosság elvárhat."

325 A közélelmezés terén a községesítés első lépése az volt, hogy a húsáremelkedés ellensúlyozására a főváros elhatározta lóhús emberi fogyasztásra kizárólagos joggal történő kimérését. Az árusítás a főváros saját hússzékeiben 1905 októberétől indult meg. Az eladás önköltségi áron történt, a viszonteladók kizárása érdekében egy személy maximum napi 1 kg-t vásárolhatott. Az első teljes üzletévben 3927 ló húsát értékesítették, 1910-ben pedig 7764 lovat vágtak le.

326 Ugyancsak a húsellátás biztosabb alapokra helyezését szolgálta, hogy a főváros 1892-ben elhatározta marhavásártéri pénztár felállítását azzal a feladattal, hogy a felhajtott marhára a termelőknek és a mészárosoknak a forgalom zökkenőmentes lebonyolításához szükséges hitelt hatóságilag megállapított kamat ellenében rendelkezésére bocsássa, és bizományi értékesítést folytasson. E tevékenységre először egy három nagybank által alapított részvénytársaság nyert koncessziót. A húsárakra gyakorolt kedvező hatás elmaradt, és a pénztár működése ellen egyébként is igen sok panasz merült fel. 1905-ben a főváros vizsgálatot indított, amely megállapította, hogy a cég, a szerződés megszegésével, a budapesti fogyasztóknak szánt marhával jövedelmező export-ügyleteket bonyolított le, ezzel maga is hozzájárult az áremelkedéshez. Ezek után a társaság szerződését nem hosszabbították meg, hanem a főváros maga alapított részvénytársaságot, amellyel új szerződést kötöttek. A határozat előírta, hogy a főváros legalább 55% részvénytöbbségét meg kell őrizni, az elnököt és a felügyelő bizottság többségét pedig a tanács delegálja.

327 325 Sidó, 1913. 583. 326 Basch, 1912. 212-214.; Sidó, 1913. 606-608. 327 Basch, 1912. 199-204.; Sidó, 1913. 598-602. 182