Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 1. A főváros autonómiája

bályozási munkák előkészítése, nagyobb szabályozási munkák végrehajtása, az építésügyet szabályozó javaslat kidolgozása, felügyeleti és fellebbviteli hatásköre pedig minden építési és városrendezési ügyre kiterjedt. A főváros autonómiáját tehát éppen a legdöntőbb területeken korlátozta, illetve számolta fel.

1 Ez akkor nem váltott ki tiltakozást, hiszen a Sugárút és a Nagykörút FKT által menedzselt kiépítéséhez képest az önkormányzati hatáskör egy része nem tűnt túl nagy árnak. Az általunk vizsgált évtizedekben azonban már a rivalizálás volt a meghatározó a főváros és a közmunkatanács viszonyában. Előbbi részéről időről időre felmerült az FKT megszüntetésének lehetősége is, arra hivatkozva, hogy a hivatását—Budapestet urbanisztikailag alkalmassá tenni a neki szánt központi szerepkör betöltésére — már régen teljesítette. Az első látványos konfliktus az építési szabályozás körül robbant ki, mivel mindkét testület magát tekintette jogosultnak építési szabályzat kiadására. A városterület beépítési módját az FKT által 1870-ben kibocsátott ideiglenes utasítás, majd az 1886. évi utasítás határozta meg, amikor a főváros 189 l-ben maga alkotott építési szabályrendeletet. Az FKT ebben saját hatáskörének csorbítását látta, és a viszályban döntésre illetékes belügyminiszter is ezt az álláspontot tette magáévá. A végleges építési szabályzatot így 1894-ben a közmunkatanács bocsáthatta ki. A vita teljes mértékben a törvényértelmezési rabulisztika keretében mozgott, nem markánsan eltérő városfejlesztési elképzelések összecsapásáról volt - 17 szo. A versengést nem csak az idézte elő, hogy két apparátus és vezetői garnitúra lényegében párhuzamosan működött, és mindkettő igyekezett a maga nélkülözhetetlenségét igazolni, hanem komoly pénzügyi források feletti rendelkezésről is szó volt. A törvény a sorsolási kölcsön törlesztésének fedezeteként a hidak és a rakpartok jövedelmét, az Ausztriában székelő, de Magyarországon is tevékenykedő vállalatok községi adópótlékát, az 1884: XXV. te. pedig ezen felül az Osztrák- Magyar Bank községi adópótlékát kötötte le. Az ezekből befolyó éves jövedelemnek az a része pedig, amelyet a törlesztés nem vett igénybe, az FKT rendelkezésére bocsátott Fővárosi Pénzalapba folyt be. Az alap a kölcsönből megvalósult létesítmények fenntartását és a további városfejlesztés finanszírozását szolgálta. A pénzalap magvát a szabályozásoknál magán tel kékhez csatolandó területek eladási ára képezte, 16 MT. 1870:X. te; értékelésére ld Siklóssy, 1931.; Preisich IL, 1964.; Vörös, 1978. 302-309.; Déry, 1995. 77-87. 17 FKT Jel. 1892-1893-1894., 84-87.; BFL Il.l.b. VIII. 2404/1891. 16