Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 2. Kiadások - b.) Fenntartási és működtetési kiadások

meny az volt, hogy a modern főgyűjtőrendszer kiépítése végre a jobbparton is kezdetét vette: az óbudai főgyűjtő és szivattyútelep munkálatai 1912-ben indultak meg. Összegszerűen is kevesebbet fordítottak vízvezetéki beruházásokra (mivel újabb nagy vízműre nem volt szükség), valamint közélelmezési létesítményekre (amelyek közül a legfontosabbakról a községesítésről szóló fejezetben szólunk bővebben). Kórházi beruházásokra csaknem ötször annyit költöttek, mint az előző időszakban, azonban ez is csak az összes beruházás 1,94%-át tette ki. b.) Fenntartási és működtetési kiadások A közigazgatás, az infrastruktúra és a szolgáltatások fenntartása és működtetése igénybe vette a főváros rendszeres jövedelmeinek nagy részét. A legfontosabb és legnagyobb összeget igénylő területekre fordított ilyen természetű kiadások összegének alakulását a IX. táblázat mutatja. 267 Megjegyzések a IX. táblázathoz: A közigazgatási személyzeti kiadás rovata a fizetések és a lakáspénzek összegét tartalmazza. Nem szerepelnek benne a segélyek, jutalmak, pótlékok, valamint a nyugdíjak sem. A közigazgatás dologi kiadásai kizárólag a közigazgatási hivatalok épületfenntartási, helységbérleti, irodaszer és közlekedési kiadásait ölelik fel, az anyakönyvi és az adókezelési hivatalok nélkül. Az üzemek, intézmények ilyen jellegű kiadásai az egyes ágazatokra fordított összegek között vannak elszámolva. A köztisztasági kiadások közé a közterületek tisztítását és a házi szemét kihordását vettük fel. A közélelmezés rovata az állatvásárterek, közvágóhidak, és a vásárcsarnokok fenntartását jelenti. A szociális kiadások felölelik a szegénysegélyezésre fordított összeget, a szegényházak és árvaházak fenntartását, az önköltséges lakások, szükséglakások, és a népszálló üzemeltetését, a szegény betegek kórházi ápolásának és gyógyszereinek megtérítését, a lelencek, árvák, szegény süketnémák a község terhére történő gondozását, valamint a különféle jótékony egyleteknek és intézeteknek a községi alapból történt segélyezését. Az iskolai kiadások valamennyi iskolatípust magukban foglalják, de az épületkarbantartási költségek nélkül. 160