Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - b.) Szolgáltatásokból származó bevételek

réti temető a Kerepesi úti köztemető alap, a régebbi budai temetők viszont a községi alap keretébe tartoztak. A temetők éves bevételei rendszerint felülmúlták a kiadásokat, és ezek zöme a temetői alapba folyt be, azaz nem a háztartás általános jövedelme gyanánt, hanem a temetők fejlesztésére szolgált. A temetői létesítményekbe így nem kellett kölcsönpénzeket befektetni, ez a terület önfinanszírozó volt. A fürdőügy csekély és jelentősen nem is gyarapodó bevételei jelzik, hogy a főváros ebben az időszakban csupán kisebb, elavult fürdőkkel rendelkezett, a Széchenyi- és a Gellért-fürdők kiépítésébe korszakunk vége felé befektetett hatalmas összegek csak később gyümölcsöztek. A gázszolgáltatást a főváros 1910 decemberében vette át az Általános OsztrákMagyar Légszesztársulattól, a községesítési politikának az I. világháború előtti legnagyobb szabású (alább részletesebben is tárgyalandó) lépéseként. A vízművek, a vásárcsarnokok, a közvágóhidak, a fürdők nem rendelkeztek elkülönített vagyonnal és önálló költségvetéssel sem, valamennyi bevételük és kiadásuk a városi háztartás költségvetésében jelent meg. Ennek megfelelően nyereségüket sem mutatták ki külön, önálló újítási és tartalékalapokat nem képeztek. A gázművek ezzel szemben a főváros kezén is megmaradt önálló vagyonkezelésű, a kereskedelmi könyvvitel alapján működő vállalatnak. Ennek megfelelően V. táblázatunk nem az üzem teljes bevételét, hanem csak a községi alapnak befizetett összegeket tartalmazza. A főváros a magántársaságtól m -ként 20 filléres világítási és 16 filléres ipari gázárat „örökölt". A községesítés után ezen a magántársaságnak is bőséges profitot biztosító tarifán nem változtattak. A vállalat megszerzésének fő motívuma a jövedelmezőség volt. A városi háztartásnak általa nyújtott jövedelem már a második üzletévben, 1912-ben a második helyre került a szolgáltatásból származó bevételek között 18,44%-kal. A gázművek a befektetett tőke éves törlesztőrészletén és kamatán kívül tekintélyes, az első években 600 ezer korona üzleti felesleget szolgáltatott be, sőt még a tanácsnak és a számvevőségnek az üzem igazgatásával kapcsolatos munkájáért is külön 40 ezer korona térítést fizetett. A V. táblázat csak ezen pénzbeli befizetéseket foglalja magában, de hozzá kell tenni, hogy a vállalat ingyenes szolgáltatásokkal is nagymértékben javította a költségvetés pozícióját: térítés nélkül biztosította a közvilágítás és a városi épületek teljes gázszükségletét, kezelte és fenntartotta a közvilágítást, beleértve az utcai villany- és petróleumlámpákat is. Az ingyenes szolgáltatások költségvetésen keresztül vitt értéke meghaladta az 1 millió koronát. A gázművek ezzel igazolta a községesítéséhez fűzött reményeket. A tarifacsökkentés csak egyszer, az 1914. évi költségvetés vitájában merült fel a tör124