Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

vagyok, és nem járulok hozzá". Heltai Ferenc szerint „ha arra a térre lépünk át, hogy főváros pénzügyi politikájának és egész gazdálkodásának következményei alól felmentjük az adózók legszélesebb rétegeit, felmentjük 75%-át, ez egyenes invit arra, hogy a főváros olyan pénzügyi politikát kövessen, amely a tehetőseket megterheli az adót nem fizetők érdekében.... a progresszív megadóztatás nem egyéb, mint a gazdag emberek megterhelése azok érdekében, akik csak kapnak a várostól, de ellenszolgáltatást nem adnak a városnak". Ez a vita az egyesült községi pártot a bomlás végső stádiumába juttatta. 1908. március 3-án a párt értekezlete pártkérdéssé nyilvánította a Vázsonyi-féle mentesítési javaslat elfogadását, ezzel együtt azonban a pártszakadás és a közgyűlési abszolút többség elvesztése is bekövetkezett. 4 Kétségesnek tűnt azonban az is, hogy a mindenkire kiterjedő 8%-os emelésre vonatkozó javaslat megkapja-e a szükséges többséget. Fennállt annak lehetősége, hogy semmiféle adóemelést nem sikerül elfogadni, a Vázsonyi-féle indítvány elfogadása esetére pedig fellebbezéstől, esetleg a miniszteri jóváhagyás megtagadásától is tartani lehetett. Márpedig a javadalmazása miatt erősen zúgolódó tisztviselői kar drágasági pótlékának kifizetéséhez erre a pénzre mindenképpen szükség volt. Bárczy ezért határozottan lekötötte magát az egységes 8%-os emelés mellett, és össze is toborozta hozzá a szükséges többséget. Miután kiderült, hogy Vázsonyi a maradék párt kiállására sem számíthat a demokrata program mellett, március 5-én bejelentette kilépését, ami a párt megszűnésével volt egyértelmű.

205 Az adóemelés kérdésével foglalkozó március 11 -i közgyűlésnek már nem volt tétje. Vázsonyi nagy elszántsággal képviselte véleményét, rámutatva, hogy azok, akik Heltai szerint semmit nem adnak a városnak, közvetett adók alakjában lényegesen többet szolgáltatnak, mint azok, akiknek az ő javaslata szerint többet kellene fizetni. A közgyűlés 132-85 arányban a mindenkire kiterjedő 33%-os adókulcsot fogadta el. Az eseményekből mindenki levonta azt a tanulságot, hogy az adott összetételű közgyűléssel képtelenség olyan adóreformot elfogadtatni, ami a vagyonosok nagyobb hozzájárulását jelentené. Bárczy felismerte, hogy ha kölcsönpénzekre alapo203 FK. 1908. február 14. Mell. 1-30. 204 Pesti Hírlap 1908 március 4. 205 Pesti Hírlap 1908. március 6. 206 FK. 1908. március 17. 478^199. 117