Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

gyalásakor űjra felmerült. Ekkor a kerületi ülés határozatát, mely szerint a nemesek esetében mind az ingatlan, mind az ingó öröklött vagyon elidegeníthetetlen, a jegypénz kérdésében hozott végzéssel merőben ellentétesen a királyi városokra is kiterjesztették. Erre az 1834. június 30-i kerületi ülésen került sor; annak ellenére, hogy a liberálisok hangadói, továbbá Vághy — és ez alkalommal Pósfay is — tiltakoztak az ősiség ezen kettős, és a városokra gazdasági szempontból is rendkívül káros kiterjesztése ellen. A javaslat mellett ugyanakkor Perényi Gábor báró azzal érvelt, hogy „nem akarja nemes és polgár között a törvény különbözéseit szaporítani". Az ugocsai követtel szemben joggal mutatott rá Deák arra, hogy akkor, amikor a törvényszékek rendezésének kérdéséről volt szó, Perényi és elvbarátai nem emelték fel szavukat a nemes és polgár közti különbségtétel ellen. Kölcsey azt hangoztatta felszólalásában: valóban szükséges nemest és polgárt ,,egy princípiumra" venni, „de nem a rosszra, hanem a jóra". (KLÖM III. 284., 289. skk.) A fenti javaslatokból, mint köztudomású, nem lett törvény; s amikor, majd másfél év elteltével, az adósságokkal kapcsolatos perekben hozott ítéletek árverés útján történő végrehajtásának módjáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, „a rendek között" senki sem volt, aki az ősiségnek „átkát" ,,a nem nemesi birtokra is ki kívánta volna terjeszteni". Kimondták: a bíróilag lefoglalt, és árverés útján eladott polgári ingatlan javak örökre és visszaválthatatlanul új tulajdonosuknál maradnak. (KLÖM V. 230. sk.) Ennek a „fordulatnak" az okára itt szükségtelen kitérni; a tárgyalt probléma szempontjából csak arra szeretnék még utalni, hogy ezen határozat értelmében is a nemesi és polgári vagyon közötti különbség továbbra is fennmaradt, sőt növekedett. Láttuk egyébként, hogy a nemesek és polgárok közti válaszfalak „ledöntésének" programja a városi követek egy részének tetszését sem nyerte meg. Ezzel kapcsolatban szeretnék egészen röviden visszautalni Bujanovics, Nagy és Mukits 1836 októberében elhangzott, korábban már említett nyilatkozataira, melyek szerint ,,a 19. században a társaság természete és a kor szelleme" csupán a kiváltságok szaporításának meggátlását és a társadalom valamennyi rétege helyzetének párhuzamos és egyenlő arányban történő javítását követeli meg. 451 Kölcsey II. 436. sk. 452 Szauder 189. sk., Trócsányi 198. sk. 453 A városi követek azonban ezen az országgyűlésen sem kaptak az összes ilyen jellegű megbeszélésre meghívást. így nem hívták meg őket az 1832. december 17-én megtartott előleges konferenciára, valamint a Balogh János perbefogása következtében 1835. június 25-re összehívott megbeszélésre (ezekről 1.: KLÖM I. 11. sk., illetve IV. 524.); az ugyanezen ügy miatt 1835. június 27-én és 30-án megtartott konferenciákra azonban igen, s azokon részt is vettek (KLÖM IV. 526. sk., 530.; az utóbbira 1. még: Takáts II. 84. sk.). Kaptak a negyedik rend deputátusai meghívást az 1833. február 27. és március 1. között megrendezett megbeszélés-sorozatra is. Ezeken „a tanácskozási rend feltartása [így!], s az auditorium megzabolázása" volt a tárgy, s ott a városi követek igen nagy valószínűséggel meg is jelentek (ezekkel kapcsolatban 1.: 277