Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok országgyűlési szavazatjogáról
arról ad tájékoztatást, hogy a rendi országgyűléseken a szavazatokat nem számlálták, hanem mérlegelték, s vitathatatlannak látszik az a megállapítás is, hogy egyenkénti szavazás a legritkább esetekben, rendszerint csak a nádor- vagy a koronaőrválasztáskor fordult elő. 33 A szavazatok számlálása az 1790-91. évi országgyűléstől kezdve a kerületi üléseken lett rendszeressé, s ettől az időponttól jelentek meg azokon a városi és a káptalani követek is. Kezdetben sem a városok, sem a káptalanok deputátusainak nem volt a kerületi üléseken szavazati és tanácskozási joga. A tanácskozásokban később már részt vehettek, a szavazásban nem. A gyakorlat azonban úgy alakult, hogy miután az elnökök a megyék szavazatait számbavették, az elhangzott vélemények figyelembevételével egy-egy voksot a kapcsolt részeknek, a szabad kerületeknek, a káptalanoknak és végül a városoknak is tulajdonítottak. A városok követei ez ellen az eljárás ellen kezdetben nem tiltakoztak, pedig az alsótábla érdemi munkája a XVIII. század végétől egyre nyilvánvalóbb módon a kerületi ülésekre tevődött át úgy, hogy innen már lényegében teljesen kész határozatok kerültek az országos ülések elé. A fentebb elmondottak ellenére is helytálló az a vélemény, hogy a városi követek országgyűlési jogállásában az alapvető fordulat az 1825-27. évi országgyűlésen következett be. Ezen az országgyűlésen történt meg ugyanis az — mégpedig az 1825. december 7-i, az 1826. március 9-i, augusztus 6-i és december 27-i országos üléseken —, hogy az elnök városi követeket is felszólított a szavazásra, illetve az 1826. március 9-i és augusztus 6-i üléseken a városi követek szavazatai közül — az 1608. évi koronázás utáni I. tc-re történő utalással — nyolc szabad királyi város szavazatát külön-külön vette számításba. Sajátos azonban, hogy nem annak a nyolc szabad királyi városnak szavazatát, amely Ulászló 7. dekrétuma 3. cikkelyének 1. §-ában szerepel, hanem március 9-én Pest, Sopron, Kőszeg, Eperjes, Lőcse, Szabadka, Breznóbánya és Nagybánya, augusztus 6-án pedig Sopron, Székesfehérvár, Kőszeg, Kassa, Lőcse, Szabadka, Breznóbánya és Fiume voksát. A kormány képviselőjének ezen eljárása nyilvánvaló módon a kormányzat számára kedvező alsótáblai többség megszerzése érdekében történt, s természetszerűen az ellenzék azonnali éles tiltakozását vonta maga után. Sajátos viszont, hogy a városok „súlyának" növelése érdekében az ellenzékhez tartozó követek részéről is történtek — természetszerűleg elszigetelt, s eleve kudarcra ítélt — kísérletek. Az 1825. november 16-i kerületi ülésen Perényi Zsigmond báró ugocsai követ figyelmeztette társait arra, hogy „sokan a városi követek közül akartak szólani, halljuk azokat is, addig a többségről nem lehet ítélni". Perényi javaslatát a többség nevében felsőbüki 26
