Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

hogy „a több száznyi mezőváros »nyugatias« volt ugyan, de bennük inkább a paraszti »szabadságok« egy magasabb, mint a polgári szabadság egy alsóbb szintje öltött testet". (Szűcs 334.) Szűcs Jenőnek formális-jogi szempontból kétségkívül igaza van; ő azonban azokat a tényezőket nem veszi egyáltalán tekintetbe, amelyek a jogi vonatkozásokon túl ezeket a határokat mégiscsak fellazították. A fenti áttekintéssel természetesen nem törekedtünk, nem is törekedhettünk teljességre, csupán a mezőváros fogalmának meghatározásával, illetve a mezővárosi jogállású helységek kategorizálásával kapcsolatos problémákra kívántam utalni. — A mezővárosok történetére az újabb szakirodalomból 1. többek között: Mályusz 1953. 128. skk., Makkai 1961. 25. skk., Makkai 1976. 257. skk., Fügedi 1981/a 57. skk., Fügedi 1981/b. 336. skk., Bácskai 1965., Bácskai 1971. 9. skk., Csizmadia 1962 Ruzsás 1974/a 9. skk., Ruzsás 1974/b 49. skk.; egyes mezővárosok történetére 1.: Kubinyi 80. skk., Páhi 162. skk., Barta László 109. skk., Fábián 109. skk., Kiss 1971. 117. skk., 235. skk., Degré 1972.103. skk., Bácskai 1975.139. skk., Simonffy 1975. 243. skk. 303 Magyarország története 1790-1848. 552. 304 így például Rudits József az 1833. december 18-i kerületi ülésen, amikor a városi bíróságokról szóló törvényjavaslatnak a városokban lakó vagyontalan nemesek auszugális adósságairól szóló paragrafusát tárgyalták, felszólalásában arra is kitért, hogy fontos volna a hitelügyletek lebonyolításának intézményes biztosítása ,,nem csak a városokban, hanem a megyékben is". Számos olyan település van ugyanis az országban „mely nagyobb kereskedést űz, mint a sz[abad] kir. városok nagyobb része, s így hitelre éppen úgy szorul, mint azok". (KLÖM II. 491.) Az 1834. április 28-i országos ülésen, ahol a Jász-kun és a Hajdú kerületek, valamint a 16 szepesi város kerülete törvényszékeinek rendezéséről volt szó, Perényi Gábor báró Miskolcról beszélt olyan példaként, mint amely „sok Királyi városokat a kereskedésre és más egyébre nézve felül mul". Konzervatív politikai felfogásának megfelelően ő abban az összefüggésben említette, mely szerint az az álláspont, hogy „a rendes Törvényhatóság alól való kivétel mozdítaná elő a kereskedést, s általa a jó létet", semmiképpen sem fogadható el. (Jegyzőkönyv VII. 309., vö.: KLÖM III. 101.) A mezővárosok egy jelentős részének megnövekedett és számos királyi városét felülmúló gazdasági jelentőségére mutatott rá az 1834. május 6-i országos ülésen mások mellett Dubraviczky Simon, Ocskay Ignác, Dókus László és Ragályi Tamás is. Dókus László felszólalásában azt hangsúlyozta — ismét csak küldői utasítására hivatkozva —, hogy egy — a vásári bíróságokról szóló — törvénycikk megalkotása nemcsak azért szükséges, mert így „csekélyebb népesedésű s kiterjedésű" szabad királyi városok „elő haladhatásokban" jelentős segítséget kapnának, de azért is, mert ezzel a „jeles Vásárokat tartó Mező Városok" fejlődése ugyancsak nagymértékben előmozdítható volna. Ragályi Tamás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a vásári bíróságok létrehozása a jelentősebb piacokkal rendelkező helységekben a tervezett váltótörvény 254