Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

Láttuk, ennek a véleménynek Kossuth is hangot adott az 1833. január 9-i kerületi ülésen. Ezekhez az álláspontokhoz hasonló az a nézet is, amelyet az 1835. november 26-i országos ülésen La Motte Károly gróf fejtett ki. A gömöri követ ekkor arra utalt, hogy a városok egyenkénti szavazatjogának sem tényleges létezésére, sem megszűnésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, csupán „annyi bizonyos, hogy a Törvény voks és voks közt mindenkor különbséget tett, mert azt rendeli, hogy saniora vota decidant". (Jegyzőkönyv XIII. 32. sk.) Kossuth — a hivatalos jegyzőkönyvtől eltérően — Perényi báró 1833. július 4-i beszédét ismertetve megemlíti, hogy az ugocsai követ a városok országgyűlési jogállását így elemezte: az 1790-91. évi országgyűlésen „midőn ... négy királyi város kapott ülést, ... azon aggodalomra, mely ezen szaporodás által a nemesség jussainak veszedelmeztetése tekintetéből támadott, az feleltetet: ... nincs mit tartani, mert egy királyi város csak annyit tesz, mint egyetlen egy nemes". (L. ehhez Barta István megjegyzését is: KLÖM 1.521.6. sz. jegyzet, valamint Csizmadia 1962.69. sk.) Ez a felfogás hangot kapott Turóc megye egy 1793-ban kelt, Sándor Lipót főherceg-nádorhoz intézett, később még említendő felterjesztésében, s újra meg újra megfogalmazódott a tárgyalt országgyűlés vitái során is. így az 1833. augusztus 17-i országos ülésen Atzél Antal, az 1834. április 15-i országos ülésen Marczibányi Antal és Szutsits Károly, az 1834. április 16-i országos ülésen Zmeskál Móric és Sztojka Imre báró, az 1836. február 18-i országos ülésen Pfanschmid Eduard adnak többek között kifejezést ennek a nézetnek (Jegyzőkönyv III. 227., VI. 486., 493., VII. 10., 19., XIII. 437.; Zmeskál és Sztojka felszólalásáról 1. még KLÖM III. 66., Pfanschmidéről: uo. V. 493.). Ebből a felfogásból szükségszerűen adódott az a következtetés, hogy ha egy királyi város egy nemesnek felel meg, akkor a városok mint „morale Test" egy nemesi közösséggel azonosíthatók. Következésképp ugyanúgy, mint a megyéket és az országgyűlési képviselettel rendelkező szabad kerületeket, őket is egy szavazat illeti meg. A városok deputátusai ez ellen az értelmezés ellen természetszerűen minduntalan tiltakoztak, hangoztatva, hogy ők nem „egy morális nemest" képviselnek, hanem mint a negyedik rend követei vannak jelen az országgyűlésen. Ugyanakkor annak az álláspontnak, hogy a szabad királyi városok mint olyanok nemesnek számítanak, és így az „arisztokrácia" tagjai, ugyancsak több ízben hangot adtak. Az 1836. február 18-i ülésen Pfanschmid — Havas tiltakozására reflektálva — többé-kevésbé joggal vetette a városi követek szemére: „a diaetalis Actákból kitetszik ... valahányszor insurrectionalis subsidiumról volt szó, a városok mindig azt vitatták, hogy csak egy nemes embert repraesentálván, több terhet el nem fogadhatnak". (Jegyzőkönyv XIII. 444.) Sajátos a kérdést illetően Nagy Pál felfogása. Az 1833. december 13-i kerületi ülésen arról beszélt, hogy „ ... a város összesen bír egy territóriumot, hát természetes, hogy csak egy nemes"; Pest városát azonban „nem veheti egy nemesnek, ... azért is adott a törvény neki külön ülést és votumot, mit egyes nemesnek nem adott" (KLÖM II. 481.). Hogy milyen törvényre gondolt itt Nagy Pál, nem állapítható meg, az azonban tény, hogy Pest városa ezt a feltételezett külön szavazati jogát soha sem gyakorolta. 217