Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

a nézetének azonban, hogy az 1608. évi törvény minden kétséget kizáróan biztosította az Ulászló dekrétumában felsorolt városoknak az országgyűléseken való ülési és szavazati jogot, széles körű történeti és közjogi érveléssel alátámasztva adott hangot. A két törvénycikkről az volt a véleménye, hogy rendelkezéseik eredményeképpen a városok helyzete rosszabbodott, kivált az 1608. évi törvény rendelkezései miatt, mert ez ,,a városokat inkább nyomta, hogy sem élesztette volna, mivel több városokat és mezővárosokat, melyek országgyűlési vokssal bírtak, attól megfosztott". (Az 1514. évi VII. dekrétum 3. cikkelye a királyi birtokokat sorolja fel, s a már említett városokon kívül Visegrádról, Munkács és Diósgyőr váráról, valamint Huszt váráról és a körülötte lévő öt városról tesz említést.) Igaz, tette hozzá, a később királyi városi rangra emelt helységek nagy része ugyancsak kapott részvételi és szavazati jogot a diétákon, s az is tény, hogy az 1608. évi törvénycikk voksok és voksok között nem tett különbséget (Jegyzőkönyv XIII. 33. sk.). Josip Stajdacher az 1836. február 10-i országos ülésen elhangzott felszólalásában ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy az 1608. évi törvény ,,a szabad királyi városoknak voksokat többes, nem pedig voksot egyes számban tulajdonít". Azt is kifejtette, hogy minden ezzel ellentétes felfogás tarthatatlan, mert „ellenkezik az ... érintett Törvény czímével és elvével, melly abban ki van jelentve, hogy a rendelés a karok közti egyensúlynak felállítására hozatik", márpedig ez lehetetlen lenne, ha a városok összesen csak egy szavazattal rendelkeznének. (Jegyzőkönyv XIII. 386.) A városi követek értelmezésével ellentétben Perényi Gábor báró az 1833. július 4-i országos ülésen arról beszélt, hogy az 1608. évi törvénycikkben négy rendről esik ugyan szó, de „a Megyék ottan nem említetnek, hanem a Nemesek tétetnek ki, midőn a Városokról úgy mint Városokról tétetik nyilvános említés; innét a szokás is azt hozza, hogy a Vármegyék Képviselőjinek szavazatok vétetnek, s vétessenek is tekintetbe". Ez annál is inkább indokolt, mivel valamennyi nemes saját személyében jogosult az országgyűlésen megjelenni, és így ,,a Megyék mostani Követtyeit min meg annyi személyek képviselőjét lehet tartani". (Jegyzőkönyv II. 48. sk., vö.: KLÖM I. 520. sk.) Perényi ezt a véleményét összességükben, és így mint „morale Testet" említi. (Jegyzőkönyv VI. 443., illetve 459.) Az 1835. november 26-i országos ülésen a Bujanovics Vincének válaszoló Marczibanyi Antal azoknak a városoknak, amelyek Ulászló dekrétumában, illetve az 1608. évi törvényben szerepelnek, követküldési és szavazati jogát elismeri, de hangoztatja azt is, hogy az utóbbi jogszabály a káptalanoknak és a távollevő mágnások követeinek is nagyobb szerepet szán, mint a városok deputátusainak. (Jegyzőkönyv XIII. 34. sk.) Az 1836. február 10-i országos ülésen az 1608. évi törvénycikk értelmezésére ismételten visszatérő Perényi Gábor ugyancsak arról beszélt, hogy a törvény kétségkívül ad szavazatjogot a városoknak, de ez a megyék szavazataival annál is kevésbé tartható egyenértékűnek, mert szavazati jogot ad a távollévők követeinek is, mégpedig a városok követeik előtt, az viszont elképzelhetetlen, hogy a távollévők valamennyi követének „egyforma voksa legyen a Vármegye Követével". (Jegyzőkönyv XIII. 384.) 216