Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen
méretekben és az adott struktúrán belül, a hatalmi pozíciók — legalább részleges — újraelosztása érdekében igényli. A polgárjoggal nem rendelkező, illetve a céhes kereteken kívül rekedt városlakók a vitában nem vettek részt. Őket senki sem kérdezte, s ha kérdezi is, csak igen kevesen tudtak volna közülük, helyzetükből adódóan, bármiféle feleletet is adni a szóban forgó problémákkal kapcsolatban. A társadalom többi, itt nem említett rétegei számára a kérdés lényegében indifferens volt, illetve mint a későbbiekben erről részletesebben kívánok szólni, egészen más vonatkozásokban vetődött fel. Az országgyűlési napló hitelesítésének kérdése Az országgyűlésen a városi probléma első alkalommal a megnyitást követő negyedik napon, az 1832. december 22-i kerületi ülésen került szóba, mégpedig az országgyűlési napló hitelesítésének kérdésével összefüggésben. A megyei követek ugyanis a városok deputátusait mellőzve kizárólag saját soraikból óhajtották választani a naplóbírálókat. A negyedik rend követei nevében Vághy Ferenc emelt szót emiatt, s tiltakozott igen élesen a megyei követek eljárása miatt. Sopron város főbírája és követe egyebek mellett arra is hivatkozott, hogy a város követei közül „országgyűlési jegyzők" is kerültek már ki, s hogy a „legújabb idők ellenkező szokása nem árthat, mert a RR-nek (rendeknek) hatalmukban van a parlamentáris munkálkodásokba bölts bélátások szerént javításokat hozni bé". Kérte a rendeket, hogy ezt haladéktalanul tegyék meg, majd kijelentette, hogy „kérése tellyesitését méltán reményli, mind azért, mivel igazságos, mind azért, mivel a törvényhozási részvét princípiumain épül". A soproni követ által bejelentett igény egy önmagában kevésbé jelentős közjogi tényre vonatkozott, ám mögötte a negyedik rend követeinek országgyűlési jogállásuk azonnali és feltétel nélküli rendezésére irányuló követelése húzódott meg. így érthető, hogy beszédére a megyei deputátusok közül meglepően sokan reagáltak. Az ügyben szót kérők egyébként valamennyien a liberális ellenzékhez tartoztak, s Andrássy György gróf, valamint Csapó Dániel kivételével a városi követek kérését a leghatározottabban elutasították. Álláspontjukat igen tömören Fekete István fogalmazta meg, aki hangoztatta, hogy „a városok nem függetlenek, választások hibás, a committenseik nincsenek törvényhozói választókká kvalifikálva. Nationalitások csekély, a köziélek közöttök kifejlődve nincs. Követjeik a kamarának re10
