Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

104 Mályusz 1928. 401. skk., Mályusz 1931. 228. skk., Makkai 1961. 40. skk., Szűcs 339., 354. 105 Oszetzky 76. Csizmadia 1943.127. sk., Csizmadia 1962.40., Felhő 211. skk. A városi polgárság vezető rétegének „elnemesedéséről" 1. elsősorban Mályusz 1931. 229. sk., továbbá Magyarország története 1790-1848. 566. sk. 106 Erről 1.: Balogh 1981. 69. skk., Vö.: Makkai 1961. 53. 107 Erre vonatkozóan 1. többek között: Oszetzky 62. sk., Csizmadia 1962. 40., Balogh 1974. 106., 111. A fejlettebb mezővárosokban sok vonatkozásban hasonló jelentésekkel állunk szemben; ezt Szombathely példáján jól érzékelteti Kiss Mária tanulmánya: Kiss 1971. 117. skk. 108 Magyarország története 1790-1848. 437. Vö.: Csizmadia 1962. 39. 109 Az 1836. április 16-i országos ülésen a liberális Madocsány Pál tett szemrehányást a városi követeknek, akik „nagy részben egyszersmind a Nemesi Rend tagjai" is, azért, mert ,,a Városi Tanáts hatóságának terjesztésére leginkább törekednek, s nem csak magokat, hanem egy áltáljában a Városokban lakozó Nemességet a határbeli Törvényhatóság alá vetni kívánják". Liptó megye követe ezt annál is inkább felháborítónak tartotta, mert hiszen „Buda Városa Követje azt monda, hogy ők utasítások által nintsenek lebilincselve, szabadon tehát, s egyedül belső meggyőződésüket követve szólhatnak". Madocsány — úgy tűnik — némileg provokatív szándékkal reflektált ilyetén módon „Buda Városa Követjé"-nek, Koleda Andrásnak mondandójára; Koleda ugyanis felszólalásában éppen azt hangsúlyozta, hogy ő a kapott utasításokhoz feltétlenül ragaszkodik, és csak abban az esetben nyilvánítja ki saját véleményét „szabadon", ha „nyilván való utasítása" nincs. (Jegyzőkönyv VII. 24., 27.) 110 Magyarország története 1790-1848. 567. sk. Vörös Károly megállapítása a „demokratizáló" nemesi törekvésekről kétség kívül a lényegre tapint rá. Az az állítása azonban, hogy a nemesség évszázados törekvése arra, hogy a városi joghatóság alól kivonja magát, „többé-kevésbé kudarcot vallott", a tényeknek nem egészen felel meg. Az természetesen igaz, hogy az elért „eredményekkel" a nemesség „elégedetlen" volt, így mint később még utalok rá, meg-megújuló erőfeszítéseket tett a helyzet számára mind kedvezőbb megváltoztatása érdekében. A „szabadelvű ellenzék" polgársággal kapcsolatos politikájának jellegére Vörös Károly megállapításával teljesen egybehangzóan mutat rá Gárdonyi Albert is. (Gárdonyi 125.) L. még a kérdéshez a 107. sz. jegyzetben említett tanulmányokat is. 111 L. erről elsősorban: Oszetzky 58. Ez a megvetés azonban — mint erre a német anyanyelvű polgársággal kapcsolatban ugyancsak Vörös Károly mutat rá — a polgárság részéről is jelentkezett „az életmódjában, viselkedésében és kultúrájában egyaránt falusias, polirozatlanabb" nemesség zömével szemben. Ez a kölcsönös megvetés nemesség és polgárság között általános; az azonban kétségtelen, hogy kialakulásához 232