Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
Jegyzetek
54 A kerületi ülésekről általában, illetve a városi követek helyzetéről a kerületi üléseken 1. többek között: Kölcsey II, 413., Beöthy 57., Egyetemes magyar encyklopaedia II. 1005-1006., Récsi 402. skk., Vaszary 11., Kérészy 1906. 35., 49., Marczali 1907. 1. 349. skk., Ereky 1917. I. 369. skk., 392. skk., 400., II. 48. skk., Takáts II. 56. skk., Takáts 1932. 67., Pásztor 60., Csizmadia 1943. 129. skk. L. még a kérdéshez Nagy Benedek 1833. december 19-i és 1834. június 7-i jelentéseit (BFL. Buda. Országgyűlési iratok; vö.: Gárdonyi 109. sk.), valamint az 1834. április 16-i országos ülésen elmondott beszédét (Jegyzőkönyv VII. 6. skk., vö.: KLÖM III. 65.). A kerületi ülések szerepére a városok országgyűlési helyzetének megváltozásában Sopron város 1842. március 2-án kelt, a városok diétái jogállása ügyében a többi szabad királyi városhoz intézett körlevele is utal. Szabadka város tanácsa, valamint választott polgársága által a fenti körlevél megtárgyalására kiküldött bizottmány jelentése is hangsúlyozza ezt a tényt (erről 1.: Gárdonyi 114. sk.). Szavazásra természetesen a kerületi üléseken sem került minden esetben sor; sőt, Ereky István kifejezetten úgy tudja, hogy ,,a kerületi ülésekben az elnök votumok nélkül szokott — a többséget számba véve — concludálni" (Ereky 1917. II. 67. 2. sz. jegyzet). A Guzmics-napló Ereky által idézett helyén valóban az olvasható, hogy „Balogh úr a praeses előadván e szerint, hogy a circularis sessiokban votumok nélkül szokott mindig a többséget csakugyan mindig számba vévén, concludálni a praeses ..." (Vaszary 131.). Vághy is beszélt arról a már említett 1836. február 10-i felszólalásában, hogy ,,a Megyék külön voksai nem kívántattak, se nem szedettek", és nem csak az országos, de a kerületi üléseken sem; s ehhez még hozzátette: a szavazás a kerületi üléseken is csak az 1832-36. évi országgyűlésen lett általánossá (Jegyzőkönyv XIII. 381.). Más adatok — így az 1825. december 9-i országos ülésen lezajlott vita — ezzel szemben arra utalnak, hogy szavazásra a kerületi üléseken korábban is már igen gyakran sor került. Arra is van különben precedens, hogy — mint például az 1834. március 1-jei kerületi ülésen — az elnökök a városi és káptalani követek állásfoglalásainak figyelembevételével mondák ki a végzést, miután a megyék és a kerületek szavazatai fele-fele arányban oszlottak meg (KLÖM II. 697. skk.). Előfordult az is, hogy a kerületi ülés elnökei nemcsak a városok és a káptalanok, hanem még a szabad kerületek voksait sem számították be. Itt szeretnék utalni arra a tényre is, hogy a kerületi üléseken hosszú időn keresztül nem választottak jegyzőket sem a városi követek közül; ám az erre vonatkozó adatok is meglehetősen ellentmondóak. Kérészy Zoltán szerint a megyei követek közül választott négy jegyző mellé azóta, amióta a kerületi ülések munkájában a városok deputátusai is részt vettek, két városi jegyzőt is választottak (Kérészy 1906. 37. 1. sz. jegyzet), Ereky István pedig azt írja, hogy a városiak közül 1825-től kezdődően választottak kerületi jegyzőket. Ereky itt ugyancsak a Guzmics-naplóra hivatkozik (Ereky 1917. 1. 395.). A hivatkozott helyen azonban nem jegyzők, hanem naplóbírálók választásáról van szó (Vaszary 32. sk.); a kerületi jegyzők választása az 1825. szeptember 13-i kerületi ülésen történt meg. A négy kerületi jegyző — csakúgy, mint a nyolc naplóbíráló is — kizárólag a megyei 224
