Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

amelyeknek jobbágyfalvai voltak, tehát kollektív földesuraknak tekinthetők". (Uo. 53.) Az 1608. évi országgyűlések városokkal kapcsolatos rendelkezései azonban semmi ilyet nem mondanak ki. Az 1608. évi koronázás előtti VI. te. arról rendelkezik, hogy az uralkodó a magyar tanács hozzájárulása nélkül egyetlen helységet se emeljen szabad királyi városi rangra, illetve, hogy fekvőjószágot „valamely községnek" (communitati) semmi szín alatt se adományozzon; az 1608. évi koronázás előtti XIII. te. pedig a nemesség városokban való letelepedését kívánja elősegíteni. Mindkét törvény a nemesség érdekeit védelmezi a polgárokkal szemben; ugyanúgy, mint ahogy a városokkal kapcsolatos vitákban oly előkelő szerephez jutott 1608. évi koronázás utáni I. te. is. Ez utóbbi kétségkívül tartalmazza azt a tendenciát, hogy a városok országgyűlési jogállását számukra hátrányosan megváltoztassa, jobbágyfalvak birtoklásáról azonban, mint az országgyűlési részvétel kritériumáról, ebben a törvényben sem esik szó. Köztudott, hogy Illésházy István halála után a városok helyzetének revíziója lekerült a napirendről, s a XVII. századi országgyűlések egymás után hozták azokat a törvényeket, amelyek a szabad királyi városokat újra és újra megerősítették kiváltságaikban (így az 1609. éviXXXIV.,az 1613. évi

XXXI., az 1630. évi XXL, az 1638. évi XXXV. törvénycikkek; az 1618. évi XXVII., az 1622. évi XXV., valamint az 1625. évi XLIII. törvénycikkek pedig a kiváltságolt mezővárosok jogainak fenntartásáról is rendelkeznek). Igaz, egyidejűleg olyan törvények is sorra-rendre napvilágot láttak, amelyek a nemesség érdekeit védelmezik a városokkal szemben (így például az 1618. évi LX. és az 1647. évi LXXXI. törvénycikkek), majd az 1687. évi XVII. te. megújítja az 1608. évi koronázás előtti VI. te. rendelkezéseit, és ez valóban nagyon markánsan jelzi a városok helyzetének fokozatos rosszabbodását, ám a tényleges helyzet teljes egyértelműséggel ez esetben sem tükröződik a jogszabályokban. Makkai László feltehetően Mályusz Geschichte des Bürgertums in Ungarn című munkájára alapítja fentebb idézett kijelentéseit. Mályusz Elemér azonban ebben a művében országgyűlést, illetve törvénycikket konkrétan nem említ, s mindössze annyit mond, hogy a XVII. század elején az országgyűlésen elhatározták: csak azoknak a városoknak lehet helye a törvényhozásban, amely éknek jobbágy falvai vannak (Mályusz 1928. 377.) Mályusz állításának alátámasztására Jászay már idézett munkája hivatkozik. Jászay azonban a Mályusz által említett helyen (Jászay 7. skk.) csupán arról ír, hogy az 1600. évi országgyűlésen a rendek Modor követeit, mivel nem szabad királyi városi polgárok és nem is birtokosok, kizárják a törvényhozó testületből. Azt a véleményt egyébként, hogy ,,... a XVII. század kezdetén az a nézet alakult ki, hogy csak azt a várost ismerték el az országgyűlésen teljes jogúnak, amely egyúttal földesúr is volt", Csizmadia Andor is elfogadja (Csizmadia 1943. 37.), majd állítását alátámasztandó a Szentgyörgy várossal kapcsolatos országgyűlési vitákról szóló ismertetésére hivatkozik (uo. 205. 215. sz. jegyzet). Ezen ismertetés során azonban sehol sem esik szó a jobbágy fal vak birtoklásáról mint előfeltételről, csupán az 1600. évi országgyűlésnek a modori követekkel kapcsolatos határozatáról tesz Jászay alap219