Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

találkozott a liberális megyei követek törekvésével, amely ugyancsak a szóbeli perek ítélőszékei hatáskörének kibővítésére, illetve a személynök által szorgalmazott szűkítéssel szemben a kerületi javaslat megtartására irányult. A liberális megyei követek közül Bezerédj István terjesztett elő olyan értelmű javaslatot, amely a szabad királyi városokban a 60 forintos értékhatárt jelentős mértékben fel kívánta emelni. A tolnai követ indítványát a városi deputátusok nevében Havas József és Vághy Ferenc üdvözölték, Prónay János, Borsiczky István és Ragályi Tamás azonban elvetették, mert szerintük megengedhetetlen, hogy,,a lakosok közt osztályzatbeli különbségek tétessenek, s a város bírójának szélesebb terjedelmű hatóság adassék, mint a megyei rögtönös bírónak". Az értékhatár általános felemelését ugyan Prónayék sem ellenezték, de a többség megmaradt a 60 forintos értékhatár mellett, s így a nemesi kiváltságokat áttételesen veszélyeztető Bezerédj-féle indítvány elesett. A rendek zöme elvetette azt a liberális Asztalos Pál által már az 1834. január 17-i kerületi ülésen előterjesztett és a márciusi viták során megismételt óvást is, amely szerint nemesek ellen sommás per nem indítható, hiszen a Hármaskönyv 1. részének 9. címe értelmében nemes személyeket csak törvényes idézéssel lehet perbe fogni. A többség nem vette figyelembe azokat a véleményeket sem, amelyek a községek szóbeli peres bíróságainak felállítását kifogásolták, mert azok a földesúri jogszolgáltató hatóság integritását veszélyeztették, s eredménytelen maradt a városi követek tiltakozása a szabad szavazatok elvének törvénybefoglalása ellen is. Haske Sándor ezzel kapcsolatos felszólalása a városi követek számára kifejezetten „hátrányos" eredményt hozott. Ez a felszólalás adott ugyanis alkalmat Marczibányi Antalnak arra, hogy figyelmeztesse követtársait: a javaslat latin és magyar nyelvű szövegváltozata között jelentős eltérés található, mivel a latin szöveg úgy is értelmezhető, hogy a szabad királyi városok szóbeli peres ítélőszékei megválasztására kizárólag ,,a mostani választók" jogosultak. A rendek erre megváltozatták a latin szöveget, s a javaslatnak immár ez a változata is egyértelműen kimondta a szabad szavazatok elvét.

211 A rendi tábla javaslatát a főrendek 1834. július 2. és 7. között tárgyalták, s annak szinte teljes átdolgozását kívánták. így a szabad királyi városok szóbeli peres ítélőszékei esetében a szabad szavazatok elvének elvetése mellett szálltak síkra, s ahhoz is ragaszkodtak, hogy ez a törvényszék a város bírájából és két tanácsnokából álljon. A rendek vonatkozó üzenetükben a választás módjának problémáját nem kívánták vita tárgyává tenni, a bíróság összetételét illetően pedig annyi engedményt tettek, hogy az ne egy, hanem három tagból álljon. Ahhoz azonban, hogy ezen 98