Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

egyre élesebbé váló vitában a városi követek által elsősorban támadott liberális megyei deputátusok közül Marczibányi Antal főként a kormánytól élvezett támogatás miatt marasztalta el a városokat, s próbálta ezáltal követelésük jogosságát politikailag és morálisan egyaránt megkérdőjelezni. Vele szemben Balogh János határozottan rámutatott, hogy távolról sem áll az, hogy a királyi városok mindig és minden vonatkozásban a kormány „orgánumai" lettek volna, ám képviselőiket nagyon nyomatékosan figyelmeztette, hogy „a Haza boldogsága" érdekében „mindenek előtt szükséges, hogy az elkülönülő közfalak eldöntessenek". Ezért elengedhetetlennek látta, hogy mindaddig, amíg az országgyűlés rendezésének kérdését nem tárgyalják meg, a városi követek álljanak cl országgyűlési jogállásuk megváltoztatására irányuló „alapos kívánságaiktól" a diéta munkáját elősegítendő. Balogh János beszédeiben nem először kapott hangot a „közfalak" lebontásának mint az ország polgárosítását célzó erőfeszítések alapfeltételének az igénye, de a városok országgyűlési jogállásának megváltoztatását célzó követelések jogosságának elismerése sem. Ez annál is fontosabb, mert a felszólaló megyei követek nagy része a városiak által szorgalmazott kérdés érdemi megvitatására sem mutatott hajlandóságot, és a negyedik rend deputátusait ismételten elmarasztalta amiatt, hogy nem a tárgyhoz tartozó problémákat feszegetnek. A személy nök azért rótta meg őket, mert megint rendi különállásukat hangoztatták, s az országos ülés által már elfogadott határozattal szemben emelt óvásuk megtorlásaként az ilyen esetekben kiszabható legsúlyosabb büntetést helyezte kilátásba. A personalis fenyegetése nem riasztotta vissza a városi követeket a további akcióktól. Az április 14-i országos ülésen a negyedik rend nevében Haske Sándor, Dienes István, Vághy Ferenc és Pósfay Sándor újra csak óvást jelentettek be az április 11 -i határozattal szemben, és a városi követek közül többen az országgyűlési jogállás miatti demonstrációt is folytatták. Egyidejűleg a konzervatív nemesi követek nevében Bencsik János, La Motte Károly gróf, Justh Ferenc, Percnyi Gábor báró, Pogány József és Szluha Imre — akikhez a liberális Hertelendy Miksa is csatlakozott — ugyancsak tiltakozást jelentettek be az április 11-i határozat ellen azért, mert annak elfogadásával lehetőség adódott arra, hogy nemesek önkéntes elhatározás alapján személyes ügyeikben is elismerhessék a városi bíróság illetékességét, ami nézetük szerint a nemesi tekintéllyel teljességgel összeférhetetlen. Bencsikék a már érvényes határozat megváltoztatását úgy kívánták elérni, hogy kijelentették: az csupán a kérdéses 2. § első részére vonatkozott, így az általuk javasolt módosítás elfogadásának nincs formai akadálya. Célkitűzésüket nem sike73