Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

a lehetőséget, hogy „a nemes ember személyére nézve a városi ítélő szék alá vettessen". Ugyanezt szögezte le Verőce vármegye első követe is. Szallopek egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy „városokban más érdeke legyen a polgárságnak, más a választott községnek, más végre a tanácsnak", majd azt a homályos kijelentést tette, hogy ő azokat az elképzeléseket „melyek a városok biztosítására és boldogságára vezérelhetnek", a legmesszebbmenőkig támogatja. A nemesi követek részéről elhangzott kritikákra és ellenvetésekre Havas József válaszolt, s bár készségesen elismerte, hogy a városok igazgatási rendszere hoszszabb távon tarthatatlan, ismételten rámutatott arra is, hogy a megyék hatalmi és igazgatási struktúrája a városokéhoz hasonlóan ugyancsak nem mentes az anomáliáktól. Aztán a Sopron városi követ indítványára térve kijelentette: az, hogy a honoratiorok peres ügyeiben ne a városi ítélőszék legyen az illetékes fórum, elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen, mert a honoratíor elnevezés „határtalan értelme miatt" nagyon sokan olyanok is odasorolhatják magukat, „kik oda bizonyára nem valók". Ez pedig óhatatlanul azt eredményezné, hogy mind kevesebben tartoznának a városi ítélőszék hatósága alá, ,,e mellett pedig mi lenne a törvényben és a királyi privilégiumokban gyökerezett városi törvényhatóságból?, mi a közbátorság, csend és rend fenntartásából?". A Havas által föltett kérdésre a vitában a többi városi követ adta meg a választ, nyomatékosan utalva arra, hogy a honoratiorok ügyeinek elvonása a városi bíróságok illetékességi köréből anarchiához vezethet. A liberális megyei követek kisebbsége hajlandó volt elfogadni azt az elvet, hogy a városokban lakó honoratiorok esetében a városi törvényszék legyen az illetékes fórum. A liberálisok nagyobb része ezzel szemben elutasította a városi deputátusok követelését. Palóczy László azzal érvelt, hogy miután törvényesen nincs pontosan meghatározva, hogy kik is a honoratiorok, a problémát mindaddig, míg ez nem tisztázódik, nem szabad tárgyalni. Bernáth Zsigmond azért látta a városiak követelését megalapozatlannak, mivel az uralkodó nyilván sohasem adná beleegyezését ahhoz, hogy a városokban élő nem nemesi származású királyi tisztviselők felett városi bíróság ítélkezzék, másrészt a nemesekhez hasonlóan a honoratiorokat sem kívánta olyan bíróság hatósága alá rendelni, amelynek választásában nem vehettek részt. Ez utóbbi szempontot hangsúlyozták Eötvös Mihály, Ragályi Tamás, Ghyczy Rafael, valamint Marczibányi Antal is. A trencséni követ tisztességtelen taktikázással is megvádolta a negyedik rend követeit, akik — mint mondotta — nyilván arra számítottak, hogy 68